Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)
Szemle, ismertetések - Róna-Tas András - Berta Árpád: West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian (Agyagási Klára - Csúcs Sándor) 443
Szemle, ismertetések 443 Róna-Tas, András - Berta, Árpád: West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian. Part I—II. Turcologica. Band 84. Harrassowitz Verlag, Wiesbaden. 2011. 1494 oldal. A bemutatandó mű a magyar nyelv török jövevényszavainak a magyar és egyetemes történeti nyelvtudomány 21. századi, legmodernebb színvonalán álló nyelvtörténeti feldolgozása, mely kiegészül a tárgyalt szavak etimológiai értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges török és magyar nyelvtörténeti és finnugrisztikai háttérkutatásokkal úgy, hogy ezekkel együtt alkot egyedülálló, monumentális szintézist. A 2011-es megjelenéssel több mint tíz éves kutatási periódus zárult le, melyben a kötet szerzőin kívül Berta Árpád halála után Károly László, a Mainzi Egyetem docense vett részt, de az előkészítő munkafázisokban közreműködtek a Szegedi Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékének munkatársai csakúgy, mint az MTA - Szeged Turkológiái Akadémiai Kutatócsoport tagjai. Ahhoz, hogy e komplex mű eredményeit és jelentőségét érdemben meg lehessen ítélni, szükséges a téma kutatásában a magyar turkológia által bejárt utat legalább vázlatosan áttekinteni. A magyar nyelv török jövevényszavainak a kutatása, mondhatni, egyidős az összehasonlító-történeti nyelvtudománnyal. Tudósok sorának (Fischer 1747, Gyarmathy 1799, Horváth 1833, Vámbéry 1870, Budenz 1873, Szinnyei 1920, Munkácsi 1882, 1884, 1902 és sok más) mintegy másfél évszázad során keletkezett, a török-magyar nyelvviszonyt és egyes török-magyar szóegyezéseket tárgyaló tanulmányai vezettek el a problémakör első monografikus feldolgozásához, mely Gombocz Zoltán nevéhez fűződik. Gombocz korszakos jelentőségű műve, a „Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache” (Gombocz 1912) a mai történeti turkológia és a török-magyar kontaktológia számára a kutatástörténeti origo. E műtől veszi kezdetét a magyar nyelv török jövevényszavainak hangtani kritériumokon nyugvó, három (korai, honfoglalás előtti, „középső” kun-kipcsak és az oszmán-török hódoltságkori) időrendi rétegbe való sorolása. Innen datálódik, hogy módszertanilag a csuvas nyelvnek, mint a hajdani, általa bulgár-töröknek nevezett donornyelv feltételezett egyenes ági leszármazottjának kiemelt szerep jut a korai rétegbe tartozó szavak etimológiai argumentációja során, továbbá itt jelenik meg a gondolat, hogy a magyar nyelv korai török jövevényszavai alkalmasak a bulgár-török hangtörténet ótörök kori, legfontosabb hangváltozásainak a szemléltetésére. Gombocz műve a 20. század szinte minden turkológusát újabb és újabb etimológiák felállítására inspirálta, de az igazi nagy előrelépés a téma átfogó vizsgálatában Ligeti Lajos életművében tárul fel. Ligeti feladatának tekintette, hogy felrajzolja minden egyes vizsgált magyar szó teljes török nyelvtörténeti és nyelv