Nyelvtudományi Közlemények 108. kötet (2012)

Tanulmányok - Honti László: Adalék az U/FU/Ug alapnyelvi *3m3 és *C(3)m3 szekvenciáknak és magyar képviseleteiknek viszonyához (On the relation between PU/PFU/PUg *3m3 and *3m3 and their Hungarian reflexes) 7

Adalék az U/FU/Ug alapnyelvi *зтз és *С(з)тз szekvenciákhoz 25 tűnik, magyarázata többé-kevésbé a többi rokon nyelvbeli változások értelmezé­séhez i s kulcsot ad: „Induljunk ki a zürj. vijim magyarázatából. Ez ugyanis nehezen volna elvá­lasztható a zürj: vil- ~ vg/- létigétől. A szóvégi -(i)m elem nyilvánvalóan azonos a zürj. -(§)m, -(e)m, -(i)m, -(i)m ~ votj: -(e)m (< fgr. *-tm) participium-, illetőleg névszóképzővel... Hogyan magyarázható azonban a vijim-beli -j- a vil- tő alap­ján várható -/- helyett? A vijim kikövetkeztethető őspermi előzménye *vitem3 vagy *vilm3 lehetett. Ebből a szó belseji / után feltehető palatális magánhangzó (őspermi *e vagy *i hatására *vil’3m3 (*vil’m3) lett; emebből viszont *-l’m- > -jm­­(-jim, -jim) hangváltozás útján jöhetett létre a mai vijim, vijim stb. alak. Az itt vá­zolt fejlődési sor valószínűsége mellett szól a zürj. kujim, kuiim, kuim ’drei’, koijned ’dritte’ (~ votj. kulin, töve: kuiinm- ~ finn kolme stb.) számnév. Ennek -jim, -im stb. eleme szintén eredeti *-lm- kapcsolatra megy vissza. A zürj. pejim, pgjim ’Asche’ (yo\). pen ua. ~ finnpelme ’Stäubchen, Schmutz’) szóban feltehe­tő fgr. *-lm- vagy *l’m- kapcsolatból a zürjénben ugyancsak -jim, -jim lett...” (Rédei 1967: 165; még vö. Uotila 1933: 341-343, Itkonen 1954: 283). „*lm: Die PU-PFU Verbindung *lm ist bereits im Urpermischen zu *nm ge­worden. Die nach diesem Lautwandel in die Sprache aufgenommenen Wörter mit Im haben diese Lautverbindung entweder unverändert beibehalten oder sie hat sich anders entwickelt. Z. B.: syrj. P ul me ’Apfel’ ~ wotj. ulmo id. < mittel­­bulg. *älma oder *olma (> tschuw. ulma)\ [syrj.] S kelmi-, V kevmi-, kemmi-, V P kejmi- ’beten, bitten’ (das mi ist ein Ableitungssuffix)” (Rédei 1988: 360). „*l’m: Das urpermische *l’m hat sich in den permischen Sprachen in verschie­denen Richtungen entwickelt. Im Syrjänischen haben sich die Lautwandel l’m > *jm,jim, bzw. *l’m > jm > m vollzogen. Im Wotjakischen wurde das *l’m dialek­tal bewahrt, in den meisten Dialekten ist es aber regelmäßig in jm bzw. nm über­gegangen. Die Assimilation *l’m > nm ist im Wotjakischen eine verhältnismäßig junge Erscheinung. Z. B.: [27] syrj. kujim, PO kvim ’drei’, kojmed, P kujmet, kujimg't ’dritte’, wotj. kwin (kwinm-) ’drei’, kwinmeti, G kwinmedi ’dritte’ (~ finn. kolme)-, syrj. [40] pemid, P pemit, PO pi-mot, wotj. S pel’mit, MU M pejmit, J G penmit ’finster’ (~ finn. pimeä), [39] syrj. pejim, Pec. peim, wotj. pen (penm-, pen-) ’Asche’, penmal- ’mit Asche bestreuen, beschmutzen’. In den Zahlwörtern syrj. komin, wotj. kwamin ’dreißig’ (< urpermisch *kuol’m-min < *kol’m-min) scheint das */' schon im Urpermischen eingebüßt worden zu sein: *imm > mm > m” (Rédei 1988: 360). „*nm: Was die Herkunft anbelangt, kann das urperm. *nm einerseits aus PU— PFU *lm, andererseits aus PU-PFU *öm (> 4m) hergeleitet werden. Die Assi­milation *lm > nm ist in beiden Fällen im Urpermischen vor sich gegangen. Vor vokalisch anlautenden Suffixen wurde das nm im Syrjänischen und Wotjaki­schen im allgemeinen bewahrt. Im Wotjakischen ist das *nm jedoch dialektal zu mm assimiliert worden. Im absoluten Auslaut und vor konsonantisch anlauten­

Next

/
Thumbnails
Contents