Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Michael Katzschmann: Chrestomathia Nganasanica (Szeverényi Sándor-Várnai Zsuzsa) 348
352 Szemle, ismertetések Egy másik példával azt kívánjuk szemléltetni, hogy megfelelő ismeretek hiányában időnként milyen helyzetbe kerülhet a nganaszan nyelvet kutató nyelvész: előfordulhat, hogy nem értelmezhető és elemezhető a szöveg. Erre példa az 1043. mondat (78): Hojkuj d’eta miri, d’eta marajbiltii lahshuhuandi. ’Mikor a szelek fújnak, a virágok mindkét irányba lengenek.’ Az egész mondatból egyetlen szót sem tudunk biztosan elemezni, ugyanis ezek a tövek más nganaszan forrásokban nem fordulnak elő, azaz egyedül a Labanauskas által megadott fordításra lehet hagyatkozni. Katzschmann is csak annyit tud tenni, hogy a német fordítás mellett (Die Gehenden Winde, neigen alle Blumen) meghagyja az eredeti orosz fordítást is (когда ветры дуют, цветок качается в обе стороны). így a mondat szavainak az elemezését és pontos jelentését a szójegyzékben sem találhatjuk meg. A szójegyzék Szokatlan és nehezen indokolható szójegyzék-készítési eljárás az, hogy az alapalakok (főneveknél SgNom, igéknél az infinitivus) nincsenek megadva, ennek hiánya nagyon megnehezíti a szövegelemzést. A szótár ábécé sorrendben tartalmazza az öszszes szövegszót. Egy-egy tő előforduló összes származéka és ragozott alakja többnyire az adott tő alá kerül kissé beljebb szedve. A szavakat így viszonylag könnyű megtalálni, ám a szövegekben gyakran előforduló tő ragozott alakjaira nem egyszerű rábukkanni: ilyen például az isa létige egy-egy finit alakja, amely különböző alakjai közé más szavak is beékelődhetnek. A szerző megadja a szóalakok morfológiai szerkezetét rövidítésekkel, de csak az inflexiós végződéseket mutatja be, a képzőkkel nem foglalkozik. Nem glosszálja az adatokat, ami pedig sokat segítene a nganaszan nyelvet kevésbé ismerőknek. Végül a jelentést adja meg németül, s közli azoknak a mondatoknak a sorszámát, amelyekben az adott alak előfordul, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. A szójegyzék csak a szövegek olvasását hivatott könnyíteni, másra nehezen használható, például nem tudunk - vagy legalábbis sokáig tart - nyelvtani kategóriákra rákeresni. Például a hebtinins ’Lippe’ szó elemzését N| AkkPl.PxlSg formában adja meg, ám aki nem tudja, hogy a szó Sg Nőm alapalakja hebti2 (mivel ez az alak és egyéb származéka sem szerepel a szójegyzékben), ahol a gégezárhang a ragozás során nazálissal váltakozik - az azt sem fogja tudni, hogy hol végződik a tő és hol kezdődik a toldalék. Ezekben az esetekben felmerülhet a kérdés, kinek készült a könyv, annak, aki már ismeri a nganaszan morfofonológiai mutatványokat vagy annak, aki ebből a könyvből kellene, hogy megismerje őket. Jó lett volna helyenként utalásokat feltüntetni, vagy jobban részletezni a jelentést. Két példát említünk. Külön helyen szerepelnek az aj a és az add ’Dolgane/Ewenke’ szavak (162), miközben ugyanarról a szóról van szó, az előbbi a vadejev nyelvjárásban, utóbbi az avam nyelvjárásban használatos, ám nincs keresztutalás. A másik példa az aniala isa ’Ahne’ (162). Ebből úgy tűnik, mintha ez egy lexikai
