Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Michael Katzschmann: Chrestomathia Nganasanica (Szeverényi Sándor-Várnai Zsuzsa) 348
Szemle, ismertetések 353 szó lenne. Az aniala azt jelenti, hogy nagy’, az isa a létige, és ha a ’menni’ jelentésű ige származéka követi, akkor transzlatív szerkezetet kapunk (pl. ’nagy levő megy’ = ’naggyá válik’), mint ahogyan a szövegben ez elő is fordul: tana tand’ü2 aríala isa koni-siős-y te nemzetség.PIGen nagy van-inf megy-fut-Sg2 ’Du wirst ein Ahne der Stämme werden’ (3912. mondat) Az isa létige esszívuszi értelmű használatát már többen felvetették, köztük például Helimski is (Helimski 1998:496), de nem az esetrendszer tagjaként. Itt utalni kellett volna a morfológiai szerkezetre, és nem felvenni önálló címszóként. Lehet, hogy az isi ’nagyapa, nagybácsi’ szó tévesztette meg? Grammatika A grammatikai leírás alkalmat adhatna arra, hogy vagy egy összegző, különböző nézeteket felvonultató és szembeállító munka vagy egy teljesen új, saját kutatásokon és nézeteken alapuló leírás születhessen. Azonban nem derül ki világosan a szerző célja ezt a kérdést illetően sem. Nagyon sokszor használja fel a leíráshoz a korábbi nyelvtanok eredményeit, más kutatók véleményét, ezt azonban önkényesen teszi: csak akkor, ha éppen szüksége van rá, nem pedig rendszerezve az eddigi nézeteket. Ugyanakkor nagyon gyakran közöl új, saját megállapításokat, melyekhez sokszor csak példát hoz (olykor ez is elmarad) vagy nem látja el őket elegendő magyarázattal, érveléssel. Úgy tűnik, hogy a szerző bizonyos nyelvészeti terminusokat, nyelvi elemeket, öszszetevőket önkényesen vagy sajátságosán értelmez. Márpedig ezekben az esetekben nem ártana meghatározást adni, vagy legalább utalni arra, hogy hol tér el az általánosan elfogadottól. Egyáltalán nem definiálja, hogy mit ért például képzőn. Mintha a képzőbokrokat, képzősorrendet egy képzőnek tekintené, gyakran még a tő utolsó szótagját is a képző részének tekinti. Másfelől az egyes képzőket tovább szegmentálja szinte hangokra, mintha azok is összetett képzők lennének (erről részletesebben lásd lentebb). Szintén probléma, hogy egy-egy nyelvtani jelenség bemutatásakor a szerző sokszor csak példákat, példamondatokat hoz, még akkor is, amikor a hagyományostól eltérő módon elemez. Ilyenkor erősebb argumentációra lenne szükség. A továbbiakban a nagyobb egységeken végighaladva mutatjuk be a nyelvtani fejezetet, egy-egy általunk vitathatónak ítélt példát kiemelve. Hangsúlyoznunk kell, hogy az összes kérdéses pontra nem térhetünk ki. Fonológia, morfofonológia Ahogyan az egész kötetről, a fonológia fejezetről is elmondható az, hogy sem elméleti sem módszertani megközelítése nem letisztult. Nem szerencsés, hogy keveredik a nyelvi leírásnak, szemléletnek többféle irányzata. Fellelhetők és folyamatosan
