Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Michael Katzschmann: Chrestomathia Nganasanica (Szeverényi Sándor-Várnai Zsuzsa) 348
Szemle, ismertetések 349 megjelent művel azonos címen kiadni egy újat. Az említett két köteten kívül más részletes nyelvtan nem jelent meg. Még Eugen Helimski tanulmányát (1998) kell megemlíteni, amely terjedelménél fogva nem térhetett ki minden területre, ám rövidsége ellenére is sok új információt tartalmaz. Terescenko munkája után nagyon sok új, a nganaszan nyelv leírását alapvetően befolyásoló kutatási eredmény született. Ezek közül is a legfontosabbak a morfofonológiai szabályok leírása (pl. Helimski 1998; Várnai 2002,2004), a szóképzés részletes leírása (pl. Wagner-Nagy 2001), szintaxis - csak hogy néhányat említsünk a telj esség igénye nélkül. Annak ellenére, hogy az elmúlt években, évtizedekben számos leírása született és a gyűjtött nyelvi anyag megtöbbszöröződött - többek között, de elsősorban Eugen Helimski, Valentin Gusev és Wagner-Nagy Beáta kutatói és szervezői tevékenységének köszönhetően - a nganaszan még mindig a legkevésbé kutatott uráli nyelvek közé tartozik. így minden újabb monografikus feldolgozás fokozott felelősséget ró a mindenkori szerzőkre, hogy a kikerülő munka minél adekvátabb és hitelesebb legyen, hiszen tipológusok, általános nyelvészek, uralisták elsősorban a nyugati nyelveken írt monográfiákból veszik információikat, adataikat. A szerző Michael Katzschmann már több évtizede foglalkozik a nganaszan nyelvvel, s talán Tapani Salminenék mellett ő volt az első a szamojédológiában, aki számítógépes technikát alkalmazott, az addig megjelent nganaszan nyelvi anyagot rendszerezte elektronikus formában. Ennek az anyagnak papíron kiadott változata (Katzschmann 1990) csak néhány példányban jelent meg. Ezt az anyagot egyetemi hallgatóként mi is sokat használtuk, s emlékszünk, hogy Mikola Tibor óriási becsben tartotta szegedi példányát. Minden bizonnyal ez is inspirálta, hogy Szegeden már a ’90-es évek elején számítógépes szamojédológiai projekteket indítsanak, amelyek első eredménye az enyec nyelv morfológiai szótára volt (Mikola 1995). A kötet felépítése A kötetet a tartalomjegyzék, előszó (Vorwort) és rövidítésjegyzék után bevezetés nyitja (0. Einführung, 23-46). Ezt követik a szövegek (I. Texte, 47-158), amelyből 58 avam és kettő vadejev nyelvjárási szöveg. A szövegeket követően néhány statisztikát találunk (158). A szövegeket szójegyzék követi (Glossar, 159-314), majd a grammatikai rész (Grammatik, 315-486). A kötetet a függelék (Anhang A, 487-556), a válogatott bibliográfia (Anhang В, 557-593), végül néhány térkép és kézirat másolata zárja (Anhang C, 595-604). Ezen kívül elszórtan találhatunk részleteket M. A. Castrén útleírásaiból. A kötet jelentős részét folklór szövegek és a hozzájuk kapcsolódó szójegyzék teszi ki. Nagyon jó, hogy sok (összesen 60), egyébként nehezen hozzáférhető szöveget
