Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)

Szemle, ismertetések - Mészáros Edit (szerk.): Magyar-erza-mordvin szótár. CIRIL (Hungarian-Erza-Mordvin dictionary) (Keresztes László) 341

342 Szemle, ismertetések FŰD 6: 172-179). Az utóbbi kisszótár (2003) az erza-mordvin szókincs központi részét tartalmazza. Magam a szótárat Kolomasov Lavginov című kisregénye alapján teszteltem, s ennek jóvoltából mondhatom, hogy kitűnően használható, jó lexikog­ráfiai érzékkel készült segédanyagról van szó. Gyakorlati értékét CD-mellékleíen hangosszótár is növeli. Egy ilyen zsebszótár általában kevés konkrét szógyűjtéssel szokott készülni. Az idegen nyelvről magyar irányba szóló szótár általában magyar anyanyelvű szerkesztő munkájaként lát napvilágot. Az előzmények tehát adva vol­tak: a szerkesztő mind elméleti, mind gyakorlati készségeket szerzett az „ellenkező irányú” szótár előkészületeihez és elkészítéséhez. A szótárkészítés „iránya” miatt szükség volt kompetens magyar és erza-mordvin anyanyelvű szerkesztőgárdára. Gyakorlati szótárszerkesztőként tapasztaltam, hogy ilyen esetben a szógyűjtést mordvin anyanyelvűek kellett hogy végezzék, a magyar anyanyelvű munkatársakra leginkább az anyag egységesítése és ellenőrzése hárul. Egy ilyen középszótár magyar címszavainak kiválasztása természetesen nem olyan ne­héz, viszont a különböző stílusrétegbe tartozó szövegek kicédulázása már igényesebb feladat. Véleményem szerint a szépirodalmi, főként prózai szövegeken túl, figyelmet kell fordítani a publicisztika és némi szakirányú szöveg (pl. nyelvészet, esztétika, in­formatika, sport, állat- és növénytan, informatika) feldolgozására is. Szerencsére vannak egyéb kétnyelvű szótárak is, amelyeket - a főszerkesztő nyelvtudását ismerve - bizton használhattak: Alhoniemi-Agafonova-Mosin 1999, Jevsev’ev 1931, (Paasonen-)Kahla (red.) 1990-1999, Koljadenkov-Cyganov 1948, Mészáros 1999, Mészáros-Sirmankina 1999,2003, Serebrennikov-Buzakova-Mosin 1993 (nagyszótár), Sirmankina 1973, 1998. (A forrásokra lásd 13-14.) A recenzens nem tehet mást, minthogy ismét néhány, találomra kiválasztott ma­gyar szövegen teszteli a mű használhatóságát. Nem valószínű, hogy a magyarok kö­zül (sokan) fordítanának mordvinra, ám várható, hogy erza anyanyelvű egyetemi hallgatók ennek alapján kedvet kapnak magyar szövegek fordításához. Ez történ­het egyfelől a puszta érdeklődés szintjén, másfelől rövidesen készülhetnek műfor­dítások is nyelvrokonaink számára. Ez a lehetőség nem csupán a magyar irodalom és kultúra népszerűsítésének ügyét szolgálná, hanem a műfordítások várhatóan csi­szolnák, tesztelnék a formálódó mordvin irodalmi nyelvet is. Az utóbbi megállapí­tás érvényes a világirodalom klasszikusainak magyar fordítói esetében is: a magyar irodalom klasszikusai Arany Jánostól Weöres Sándorig bizonyították, hogy a mű­fordításaik egyenlő értékűek a világirodalom klasszikusainak eredeti műveivel, sőt akár felül is múlhatják őket! A költészet műfajából két verset választottam: 1. Illyés Gyula Bartók (Poharaim. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1967. 459-462); 2. a szegedi Nagy Gáspár Csak az eldönthetetlen látomások... (Földi pörök. Magvető Kiadó, Budapest, 1982. 93-94). Az erza-mordvin fordító számára ezek a versek igen nagy kihívást jelentenének. Az alapvető szókincs természetesen megvan a szótárban.

Next

/
Thumbnails
Contents