Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Rogier Blokland: The Russian loanwords in literary Estonian (Csúcs Sándor) 337
338 Szemle, ismertetések A Bevezetésben a témaválasztás indoklásáról olvashatunk, illetve a szerző megadja a címben szereplő fogalmak definícióját. A szerző orosznak tekinti az ős-keletiszláv (Proto-East Slavic), az óorosz (Old Russian) és a modern orosz (Modern Russian) eredetű szavakat. Felfogása vitatható, de egyértelmű. Kellő kompetencia hiányában nem akarok belemélyedni az említett nyelvek elhatárolásának bonyolult problémájába, hiszen - mint a szerző is utal erre (12) - ebben a kérdésben maguk a szlavisták sem tudtak egységes álláspontot kialakítani. Az észt irodalmi nyelvet úgy definiálja, hogy az az északi-észt írott nyelv aló. századtól („In the present work ’Literary Estonian is deemed to be the Noth-Estonian written language from the 16th century onwards”, 13). Mint ismeretes a jövevényszó-kutatás egyik legnagyobb elméleti problémáját a jövevényszavak és az idegen szavak elhatárolása jelenti.1 Elvben a különbség egyértelmű, az idegen szavak (hangalakjukban, írásképükben, alaktani megformáltságukban) (még) nem adaptálódtak az átvevő nyelv rendszerébe. Az igazi problémát az jelenti, hogy az egyes szavak esetében milyen kritériumok alapján döntünk a szó besorolásáról. Jól látja ezt a problémát Blokland is (14-16). Elvben egyetérthetünk a szerző megoldásával, aki az idegen (nemzetközi) szavakat nem vette figyelembe. Ezek egyébként 1880 előtt német, 1880 és 1990 között orosz 1970 óta angol közvetítéssel kerültek/kerülnek az észtbe. A 2. fejezet két részből áll, az észt-orosz kapcsolatok történetéből (2.1 The sociolinguistic background, 17-39), illetve kutatástörténeti összefoglalásból (2.2 Previous work on Estonian-Russian language contact, 39-57). Mindkét rész gondos és alapos munkáról tanúskodik. Külön felhívnám a figyelmet a 38-39. oldalon található kapcsolattörténeti kronológiára, amelyik 800-tól 1991-ig terjed. A 3. fejezetet alkotó szójegyzék bevezetéseként a szerző ismerteti forrásait (3.2 Major sources, 59-64) és a szócikkek felépítését (3.3 Structure of the etymological articles, 64-66). Legfontosabb forrása az észt irodalmi nyelv értelmező szótára (Eesti kirjakeele seletussőnaraamat = EKSS) volt. Ezen kívül számos más szótárat is felhasznált, köztük a legrégebbi észt nyelvemlékek anyagát tartalmazó kiadványt (Ehasalu, E. et al„ Eesti keele vanimad tekstid ja sönastik. Tartu, 1997) és Georg Müller 1606-ból származó szójegyzékét (Habicht, К. et al., Georg Mülleri jutluste sönastik. Tartu, 2000). Minden szócikk négy részből áll: 1. Észt rész: az észt címszó (félkövéren szedve) az EKSS-ből, ha ott nem fordul elő, akkor Wiedemann-tól. A címszó jelentése angolul. Ez az EKSS-ben megadott észt értelmezés szó szerinti fordítása akkor is, ha az angol jelentés egyetlen egy szóval is megadható lett volna. Ügy gondolom, hogy ez az eljárás jelentősen megnövelte a szerző munkáját, ugyanakkor nem értem, hogy miért volt erre szükség. Blokland sem ad indoklást. Ezután következnek zárójelben az észt szó forrásai. 2. Orosz rész: az orosz alak az oxfordi orosz szótárból (Howlett, 1 Érdekes, hogy Blokland angol nyelvű művében ezekre a fogalmakra német terminusokat (Lehnwort, Fremdwort) használ. Talán mert úgy érezte, hogy a német szavak jobban elterjedtek. (Ugyanez a helyzet a Sprachbund terminussal is.)
