Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Sirkka Saarinen - Eeva Herrala (tóim.): Murros. Suomalais-ugrilaiset kielet ja kulttuurit globalasaation paineissa (Maticsák Sándor) 330
Szemle, ismertetések 333 A cseremisz nyelvtörvény már nem ennyire egyértelmű, megfogalmazása tág teret hagy a másféle értelmezésnek is, habár itt is működik nyelvi bizottság és itt is kétnyelvűeknek kellene lenni a feliratoknak (amikor a 2005-ös finnugor kongresszuson Joskar-Olában jártunk, ennek bizony vajmi kevés jelét láttuk.. A mordvin nyelvtörvény nem írja elő a hivatalok kétnyelvűségét, csak a tolmácsok biztosítását. Hasonlóan „rugalmas” a votják törvény is, de itt legalább a helyesírásiterminológiai bizottság megkezdte működését. Összességében: a hivatalos nyelv státuszának elérése szükséges, de nem elégséges a nyelv fennmaradásáért folytatott szakadatlan küzdelemben. Az UNESCO által a nyelv veszélyeztetettségére vonatkozóan megfogalmazott kritériumok alapján a következő képet kaphatjuk oroszországi rokonaink nyelvi helyzetéről: Az urbanizáció - paradox módon - rengeteget árt a nyelv jövőjének, a városi lakosság ugyanis nem szívesen adja tovább anyanyelvét a következő generációnak (ennek oka elsősorban az alacsony nyelvi presztízs, sokan úgy gondolják, hogy csak az orosszal lehet boldogulni). Az anyanyelvi oktatás helyzete rossznak mondható, az anyanyelvet szinte sehol nem használják az oktatás nyelveként, csak az egyik oktatott tantárgy, de ez is csak az általános iskola alsó tagozatában. Alig van anyanyelvi rádió- és tévéműsor, s az internet is elsősorban orosz nyelvű oldalakat kínál. A könyvkiadás létezik, nemzetiségi színházak működnek ugyan, de ez nem elegendő az áttöréshez. Hiányzik a populáris kultúra, ami fiatalok tömegeit mozgósíthatná. Az anyanyelv általában visszaszorul az otthon négy fala közé, ennek szomorú eredményeképp nem újul meg a lexika, hiányoznak a szaknyelvek, nagyon alacsony a nyelv presztízse. Ennek oka egyrészt a többi (elsősorban az orosz) népesség lenéző viselkedése, másrészt az, hogy az anyanyelv nem képes ellátni alapvető kommunikációs feladatát. Spirál ez, írja Saarinen, s teljesen igaza van. Ördögi spirál, amiből nagyon nehéz lesz kivergődni. 1.3. Az első egység zárótanulmánya Annika Pasanen írása (Uralilaiset vähemmistökielet assimilaation ja revitalisaation ristipaineissa, 47-70). A világ mintegy 6000 nyelvénekjelentős része esik az ún. veszélyeztetett nyelvek kategóriájába. Egyes becslések szerint 50, mások szerint 90%-ra tehető azon nyelvek aránya, amelyeket a következő száz évben a kihalás fenyeget. A mi nyelvcsaládunkban csak a három államalkotó nyelv helyzete biztos. Az utóbbi évtizedekben a kisebbségi nyelvek fontos kérdésévé vált a fordított nyelvváltás, a revitalizáció. Ebben a szerencsés esetben a nyelvvesztés, az asszimiláció lelassul és elkezdődik egy fordított folyamat: a többségi nyelv válik kisebbségivé. Az egyén szintjén ez úgy jelentkezik, hogy a többséghez tartozó elkezdi tanulni a kisebbség nyelvét, ill. feléleszti a gyermekkorában ismert, de már elfeledett nyelvet. Társadalmi szinten: az iskolákban, a hivatalokban és a médiumokban elkezdik használni az addigi elnyomott, háttérbe szorított nyelvet. Természetesen ez a folyamat nem vezet oda, hogy a kisebbségi nyelv ismét a régi, valaha volt fényében fog
