Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Sirkka Saarinen - Eeva Herrala (tóim.): Murros. Suomalais-ugrilaiset kielet ja kulttuurit globalasaation paineissa (Maticsák Sándor) 330
334 Szemle, ismertetések tündökölni, hanem ez voltaképpen a kisebbségi társadalom modernizálását, a közösség két- vagy soknyelvűvé tételét jelenti. Az UNESCO kilenc kritérium alapján határozza meg a veszélyeztetettség mértékét. Cikke második fejezetében Pasanen bemutatja, hogyan értékeli a karjalai nyelv helyzetét ezen kritériumok alapján: a nyelv átadása a következő nemzedékeknek: 2 és 3 között (ötfokú skálán, ahol az ötös biztonságot, az egyes nagyfokú veszélyt jelent); a beszélők abszolút száma: nincs osztályzat, általánosságban a kis létszám veszélyt jelent; a beszélők viszonylagos száma: 2 (arányuk a Karjalai Köztársaságban csak 9%); a nyelvhasználat volumene: 2 és 3 között; a média helyzete: 2; nyelvoktatás, irodalom helyzete: 3 és 4 között; nyelvpolitika, támogatottság: 3; a társadalom egyes tagjainak viszonya anyanyelvéhez: 4; a nyelv dokumentálása: 3. A nyelv átörökítésének megszakadása általában három generáció alatt megy végbe. Üteme eltérő a városokban és a falvakban, s függ az iskolázottság mértékétől is. Az uráli nyelvek között e tekintetben is nagy különbségek mutatkoznak: egy részük szépen átörökítődik generációról generációra, más részük viszont már nem. Pasanen egy V alakú ábrán vázolta fel nyelvcsaládunk tagjainak helyzetét. A V egyik szárán azok a nyelvek foglalnak helyet, amelyekben az átörökítés soha nem szakadt meg, nagy területen, sok és sokféle családban beszélik őket (nem csak egy terület néhány falvában vagy például csak értelmiségi családokban stb.). Persze, ebben a csoportban is jelentkezik az asszimiláció, de ez nem olyan mértékű, hogy a gyermekek valamely korcsoportja már csak a többségi nyelvet beszélné. A legjobb helyzetben Pasanen értékelése szerint az északi lapp, a moksa, a mezei cseremisz és a votják van, őket követik az erzák, a komi-permjákok, a zűrjének és a tundrái nyenyecek, majd a hegyi cseremiszek, luulei lappok, északi osztjákok és erdei nyenyecek; vőruiak és a meänkieli beszélői; kvének, keleti osztjákok, csángók és északi szölkupok. A V aljához közeledve foglalnak helyet a vepszék, a szetuk, az északi vogulok és a nganaszanok, végül a kildini lappok és a lűdök. A V alsó részén azok a nyelvek helyezkednek el, ahol a nyelv átörökítése megszakadt, azaz kisebbségi nyelven beszélő gyerekek már nincsenek, csak az idős generáció élteti a nyelvet. A legveszélyeztetettebb nyelvek: túrja, akkala, umei és pitéi lappok, vótok, inkeriek, lívek, jazvai zűrjének, keleti vogulok, enyecek, közép- és déli szölkupok. A V másik felső ágán azon a nyelvek találhatóak, ahol működik a revitalizáció: az átörökítés megszakadt, de utána, bizonyos szünet után újra kezdődött. Ide tartoznak a karjalaiak, a kolta, déli és inari lappok. Az egyik legfontosabb nyelvi jog az anyanyelven való tanulás joga. Pasanen osztályozása szerint az uráli nyelvek e szempont alapján négy csoportba sorolhatók. Az első csoport helyzete a legjobb, az általános iskola legtöbb tantárgyát anyanyelven lehet tanulni: ide csak az északi lappot sorolta. A következő fok: néhány tantárgyat néhány évig lehet anyanyelven tanulni (mordvin, votják, zűrjén, cseremisz, inari, kolta, déli és luulei lapp). A harmadik csoportban az anyanyelv csak tantárgy, a negyedikben még az sem.
