Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Sirkka Saarinen - Eeva Herrala (tóim.): Murros. Suomalais-ugrilaiset kielet ja kulttuurit globalasaation paineissa (Maticsák Sándor) 330
332 Szemle, ismertetések 1619, votják 1742, orosz 1321), ám a halálozások száma elkeserítő képet mutat. A Komi Köztársaság négy járásában 2004-ben végzett vizsgálatok szerint az ezer lakosra jutó halálozások száma 17,3 és 21,1 között volt, míg az országos átlag csak 15,2. Az izsmai és a kortkerosi járásban a férfiak átlagéletkora 50 év alatt marad! A votjákok halálozási rátája 1,5-2-szerese az oroszokénak és a tatárokénak. Ennek egyik legfontosabb oka a mértéktelen alkoholfogyasztás, ezt követi az öngyilkosság és a gyilkosság. Összességében mindezen adatokból az világlik ki, hogy a születések és halálozások aránya önmagában nem elég magyarázat a népesség ilyen mértékű csökkenésére, ennek legnagyobb felelőse az asszimiláció. Dmitrij Bogojavlenszkij 2008-ban összevetette a népszámlálások hivatalos adatait egy ún. becsült népességadattal (amelyet a születések, halálozások és migrációk eredményeként kapott), s azt találta, hogy a két adatsor között jelentős eltérés mutatkozik, amit csak az asszimilációval lehet magyarázni. A mordvinok lélekszáma 2002-ben 834 400 fő volt, a „várt” létszámnak viszont 967 ezernek kellett volna lenni, tehát az asszimiláció okozta veszteség 124 000 fő. A votjákoknál 75, a cseremiszeknél 57, a komi-zürjéneknél 27, a komi-permjákoknál 15 és a karjalaiaknál 5 ezer fő a „hiány”. Amennyiben ez a helyzet rövidesen nem változik meg, a finnugor népek még kilátástalanabb helyzetbe fognak kerülni. 1.2. Az első rész második tanulmányát Sirkka Saarinentől olvashatjuk (Turvaako kielilaki kielen aseman - suomalais-ugrilasten kielten uhanalaisuus, 38-46). A szerző azzal a négy finnugor nyelvvel foglalkozik, amelyeket - viszonylag nagy létszámuk miatt - ugyan nem sorolnak a veszélyeztetett nyelvek közé, helyzetük azonban távolról sem mondható rózsásnak. Ezek a nyelvek: a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 845 ezer főt számláló mordvinok, a votjákok (637 000), a cseremiszek (605 000) és a zűrjének (293 000 komi-zürjén és 125 OOOkomi-permják). Habár ezek a népek javarészt a róluk elnevezett köztársaságban élnek, s elvileg az ő nyelvük is hivatalos nyelv az adott területen, a gyakorlatban ez vajmi keveset jelent, emiatt vált szükségessé a nyelvtörvények megalkotása. Az első nyelvtörvényt a zűrjének fogadták el (1992), őket a cseremiszek (1995), majd a mordvinok (1998) és a votjákok (2001) követték. Saarinen írásában röviden ismerteti a négy nyelvtörvény legfőbb pontjait. A Komi Köztársaság lakosságának csak 23%-a zűrjén, s nekik is csak 70%-uk beszéli anyanyelvét, ennek ellenére a nyelvtörvény elvileg garantálja, hogy minden hivatalos ügyet zürjénül is intézhessenek. Ez nemcsak üres lózung, a dolog működik. Folyik a hivatalnokok nyelvi képzése, sőt, tankönyvet is készítettek számukra. Mivel minden hivatalos iratot, reklámot, nyilvános feliratot is kétnyelvűvé kell tenni, az utcakép radikálisan átalakult Komiföldön. Más azonban a helyzet az iskolai oktatásban: a felsőoktatásban csak a finnugor tanszéken lehet anyanyelven tanulni. Működik viszont egy állami helyesírási bizottság, és fontosnak tartják a zűrjén nyelv fejlesztését is: ennek érdekében kiemelt figyelmet fordítanak az anyanyelvtanárok képzésére és a szakkönyvek kiadására is. Összességében kedvező folyamatok indultak el, habár még nagyon messze állnak attól, hogy komoly eredményekről számolhassanak be.
