Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Sirkka Saarinen - Eeva Herrala (tóim.): Murros. Suomalais-ugrilaiset kielet ja kulttuurit globalasaation paineissa (Maticsák Sándor) 330
Szemle, ismertetések 331 górcső alá, a harmadikban pedig a finnugor népek kultúrájából villantanak fel pillanatképeket. Ismertetőmben az első fejezetről szólok részletesen, mivel nagyon fontosnak tartom a kisebb finnugor népek helyzetének bemutatását. 1.1. A kötet első tanulmányában (Venäjän valtakunnallinen ja suomalais-ugrilainen väestökriisi, 11-37) a neves történész, Seppo Lallukka elemzi a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. Oroszország a 20. század elején Kína és India után a világ harmadik legnépesebb állama volt, ezt a pozíciót a Szovjetunió is megőrizte. A mai Orosz Föderáció a széthullott szovjet birodalom területének háromnegyedét (bár még így is a világ legnagyobb országa), népességének pedig csak a felét teszi ki - ezzel a világrangsorban a 9. helyre zuhant vissza. Ennek nemcsak a fejlődő államok népességrobbanása az oka, hanem az oroszországi lélekszámcsökkenés is: az 1989-es népszámlálás szerint Oroszország összlakossága 147 millió fő volt, 2002-re létszámuk 5 millió fővel csökkent (a 2000-es évek elején évente 6-800 000 fős volt a veszteség). A 2002-es összeírás adata szerint Oroszországban 19 uráli nép él, összlétszámúk 2,8 millió fő (az összlakosság 1,9%-a). A korábbi népszámlálások tanulságai alapján elmondható, hogy a finnugorság lélekszáma 1959 és 1989 között nem változott számottevően, utána azonban súlyos krízishelyzet köszöntött be: 1989 és 2002 között 13,8%-kal (!) esett vissza a létszámuk (az összlakosság vesztesége 1,3% volt). A legnagyobb oroszországi kisebbség, a tatárok száma ugyanakkor nem változott (1959- hez képest pedig közel 40%-os a növekedésük). A népességcsökkenés eltérő módon jelentkezik az egyes finnugor népeknél. A két végletet a cseremiszek és a karjalaiak képviselik. Az előbbiek összlétszáma 1959-hez képest 21%-kal nagyobb, utóbbiaké viszont 43%-ra esett vissza. Meglepő a vogulok, osztjákok és nyenyecek népességnövekedése (1979 és 2002 között 37%). Ennek egyik fő oka a gyermekek nagy száma: egy 1994-es felmérés szerint másfélszer annyi gyermek születik e három nép családjaiba, mint az oroszoknál. A másik ok a pozitív diszkrimináció, az őslakos népek az élet számos területén kisebb-nagyobb előnyökhöz jutnak (nem utolsósorban a területükön található kőolajkészlet jóvoltából). A három északi népet leszámítva a finnugorság létszáma egyértelműen csökken, a veszteség az oroszországi fogyásnak tízszerese. Mi lehet ennek az oka? Ha megnézzük az életkorok és a nemek szerinti megoszlást, azt tapasztaljuk, hogy a finnugor népesség korfája nagymértékben eltér az oroszétól: az 55-60 évesek csoportja megdöbbentően kicsi és viszonylag kevesen vannak a 30 alattiak is. Az egyes kisebb népek korfája még torzabb: a vepszéké mintha egy feje tetejére állított piramis volna: finnugor viszonylatban magas kort (70-75 év) érnek meg, viszont a gyerekek és a fiatalok szinte teljesen hiányoznak. Ez jól mutatja, hogy ezt a népet a gyors kihalás fenyegeti. Ezzel szemben a vogulok korfája szinte teljesen szabályos piramist képez, legnagyobb halmazuk a 10-19 évesek csoportja. A demográfia szomorú képének egyik legjelentősebb tényezője a születések és halálozások kedvezőtlen aránya. Egy 1994-es felmérés szerint a 18-44 év közötti finnugor asszonyok által szült gyermekek száma nagyobb, mint az oroszoké (mordvin
