Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Sanoista kirjakieliin. Juhlakirja Kaisa Hákkiselle (Maticsák Sándor) 322
Szemle, ismertetések 329 kantakielen sanastosta című tanulmányában (277-286), hogy első látásra ez a szám talán kevésnek tűnik, de a magyarban is csak hatezer szótő van. A szólistába nemcsak azokat a szavakat vette fel, amelyeknek ma mindkét permi nyelvben megvannak, hanem azokat is, amelyek ugyan csak az egyik mai permiben mutathatók ki, de a permit megelőző korokból (uráli, finnugor, finn-permi) származnak (91 votják és 225 zűrjén szó tartozik ez utóbbi csoportba). Az előpermi szavak aránya összességében 57%-ot tesz ki. Az őspermire rekonstruálható 671 szó egy része jövevényszó, iráni és volgai-bolgár. Az előbbi hatás az ie. második évezred végétől az i. sz. 9. századig tartott. A hosszan tartó érintkezés ugyanakkor nem volt nagyon intenzív, Rédei csak 51 iráni eredetű szót mutatott ki. A volgai-bolgár hatás 750 tájától kb. 1000-ig figyelhető meg: ez idő alatt néhány tucat műveltségszó került át az őspermibe. (A permi alapnyelv felbomlása után a votjákok és a csuvasok érintkezése még több évszázadig megmaradt, több mint száz jövevényszó tanúskodik erről.) Az őspermi szókincs összetételeiből Csúcs azokat veszi fel, amelyekről bizonyítani tudja, hogy már akkortájt is összetételként funkcionáltak, s hasonló kritériumok alapján szűri meg a képzett szavakat is. A szólistájának 7%-a onomatopoetikus szó. A legnagyobb csoportot, mintegy 500 szót az ismeretlen eredetűek alkotják - itt is bőven lesz még feladata az etimológusoknak. Ami a szókincs szemantikai csoportjait illeti, a legnagyobb halmazt a földművelés és az állattartás szókincse alkotja (65). Ezt a kézművesség követi (56), ebből is kitűnnek a fémekkel, fémmegmunkálással, a textilmunkával, ill. a gerendaházzal és annak berendezési tárgyaival kapcsolatos szavak. Szembetűnő, írja Csúcs, hogy az ebbe a két csoportba tartozó szavaknak közel harmada jövevényszó. 4.3. Keresztes László Tendenzen der Entwicklung des literarischen Wortschatzes in den finno-ugrischen Sprachen (301-312) című tanulmányában azt hangsúlyozza, hogy az irodalmi nyelvek művelése szempontjából az lenne a jó, ha minél több mű születne, s ezeket minél többen olvasnák. Ki kellene dolgozni az egyes területek szaknyelvét, egy olyan nyelvet kellene létrehozni, amely alkalmas a tudomány, a közigazgatás, a jog stb. művelésére. Az irodalmi nyelv fejlesztésének egyik legfőbb eszköze a bibliafordítás lehet. Érdemes megvizsgálni, hogy a fordítók milyen eszközökkel adják vissza a nyelvükben nem létező fogalmakat, hogyan találnak rá a megfelelő kifejezésekre stb. Ezek közül talán a neologizmusok a legérdekesebbek. A vogulban például a Szentírás tkp. ’írott papírok’, a próféta tkp. ’isten szavát hozó férfi’, a pásztor ’bárányt őrző férfi’, az ács ’fából valamit csináló férfi’, a házasságot tör kifejezés pedig szó szerint ’nő-férfi [házaspár] közé lép’. Keresztes mindezek kapcsán megállapítja, hogy - a tömör kifejezéseket használó magyar, finn, észt nyelvekkel szemben - az irodalmi nyelv fejlesztése útján még csak az első lépéseket megtevő nyelvekben a körülírások aránya igen nagy. A jelentésátvitel klasszikus példája a vogul Törum, amelynek jelentése a pogány világnézetben ’ég, isten, védőszellem, időjárás, idő, természet, világ’, a keresztény vallás felvétele óta viszont szent, ikon és Isten’.
