Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Szemle, ismertetések - Sanoista kirjakieliin. Juhlakirja Kaisa Hákkiselle (Maticsák Sándor) 322
Szemle, ismertetések 327 itt fordulnak elő az ärtse és ärtsa szavak is. Lembit Vaba tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy ezek a lexémák etimológiailag összefüggenek egymással, s az r epentézise egy általános hangtani tendencia eredménye. Santeri Junttila cikkében (287-300) - az etimológiaiszótár-író Häkkinen előtt tisztelegve - egy leendő balti finn etimológiai szótár szerkesztési elveit vázolja fel. Ehhez elsősorban a két új finn etimológiai szótár, a Suomen sanojen alkuperä és a Kaisa Häkkinen által írt Nykysuomen etymologinen sanakirja, illetve a groningeni munkacsoport által az 1990-es években kiadott Lexikon der älteren germanischen Lehnwörter in den ostseefinnischen Sprachen szerkesztői eljárásait veszi górcső alá. Az egyik alapvető probléma, hány nyelv adatait adja meg egy balti finn szótár? Vajon a hagyományos nyelvek - finn, inkeri, karjalai, lúd, vepsze, vót, észt és lív - mellett fel kell-e venni a meänkieli, a kvén, a vőru és a szetu adatokat is? Egy szótár összeállítása során az egyik legnehezebb feladat a szómennyiség eltalálása: egy balti finn szótár esetében vajon ragaszkodni kell-e a régi elvekhez, mely szerint közfinnek akkor számít egy szó, ha legalább egy-egy megfelelője adatolható az északi és a déli balti finn nyelvekből? Junttila a szócikkek címszavaként nem a finnt (ennek hiányában az észtet stb.) javasolja, hanem a közfinn alakot, és igyekszik világos, átlátható szerkesztési elvek alapján dolgozni: ha több nyelvben is egybeesik egyazon szóalak, ezeket csak egyszer tünteti fel, s megadja a szócsalád tagjait, képzett és összetett szavakkal együtt. A neves észt nyelvész, Andrus Saareste az 1920-as években összegyűjtötte az észt nyelvjárások anya jelentésű szavait: az ősi emä ~ ema mellett az eit-, emm-, nänn- és enn- szócsaládok, illetve az újabb keletű memm, mamma, nann lexémák fordulnak elő. Kari Pajusalu (329-334) ezt a sort a nemrég megjelent balti finn nyelvatlasz adatai alapján kiegészítette a Délkelet-Észtországban, Vőrumaaban adatolt äidi (~ fi. äiti) és a dél-észt területeken, illetve a nyugati partvidéken előforduló näin/nenne (nänn/nann) alakokkal. A finn-lapp nyelvi érintkezésekről korábban kialakított kép mostanában - elsősorban Kaisa Häkkinen, Eino Koponen és Ante Aikio munkássága révén - kezd árnyaltabbá válni: a lappokat már nemcsak „a rénszarvas nyomában kóborló” népnek tekintik, akiknek a nyelvébe számtalan kölcsönszó került a magasabb műveltségi szinten álló finnből, hanem ők is képesek voltak szavakat átadni szomszédaiknak. Aikio a kaasu ’gáz’, kenttä ’mező’, mieto ’könnyű’, nuotio ’tábortűz’ és vaara ’hegy’ szavakat a lappból származtatja. Jussi Yliskoski (383-396) tanulmányában kiegészíti ezt a sort: a finn kietoa csavar, göngyöl’, silkka ’tiszta’, s talán a kirkas ’ragyogó, tiszta’, siekailla ’habozik, késlekedik’, solkata ’motyog, makog’ és solvata ’szidalmaz’ lexémákat is a lappból eredezteti. (írását egyébiránt akár a könyv második fejezetébe is lehetett volna tenni.) A lív nyelv salis (szálisz) nyelvjárását Rigától északra, az észt határ közelében beszélték. Utolsó beszélője 1868-ban hunyt el. Johann Anders Sjögren lív gyűjtésének gyümölcse, a német-lív szótár 1861-ben látott napvilágot, majd utána csak jó 130 évvel jelentek meg ismét szövegmutatványok e nyelvjárásból, Eberhard Winkler
