Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Emlékülések - Zaicz Gábor: Hunfalvy tudományos nyelvészeti folyóiratai (Hunfalvy’s linguistic journals) 244
250 Emlékülések írást (Hellebrant 1891:263). Az Ungarische Revue című folyóiratban, amely az MTA támogatásával jelent meg, és Hunfalvy Pál (1-2. kötet), majd Hunfalvy és Gustav Heinrich (3-11. kötet) szerkesztette 1881—1991 -ig, Hunfalvy haláláig, ugyancsak egy írása található az uráli népekről és nyelvekről: Die Völker des Ural und ihre Sprachen (Hellebrant 1891: 267). Hunfalvy Hellebrant Árpádnak a Hunfalvy-albumban megjelent bibliográfiája alapján (Hellebrant 1891: 252-268) időrendben még a következő folyóiratokba és sorozatokba írt: Athenaeum (11 cikk, 1839 és 1842 között), a Kisfaludy Társaság Évlapjai (1 cikk, 1842-ben), a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (4 cikk, 1847 és 1861 között), Képes Újság (1 cikk, 1848-ban), Társalkodó (1 cikk, 1848-ban), Új Magyar Múzeum (21 cikk, 1850 és 1859 között), Szépirodalmi Lapok (1 cikk, 1853-ban), Pesti Napló (4 cikk, 1855-től 1872-ig), Magyar Sajtó (1 cikk, 1856-ban), Budapesti Szemle (14 cikk, 1858-tól 1888-ig), Akadémiai Értesítő (13 cikk, 1861-től 1877-ig), Reform (4 cikk, 1870-től 1873-ig), Archaelogiai Értesítő (1 cikk, 1872-ben), Ungarischer Lloyd (1 cikk, 1873-ban), Fővárosi Lapok (1 cikk, 1877-ben), Egyetemes Philologiai Közlöny (4 cikk, 1879-től 1885-ig), Földrajzi Közlemények (1 cikk, 1888- ban) és Nemzet (4 cikk, 1882-től 1885-ig). Nyelvészeti, illetve finnugrisztikai cikkei először az Új Magyar Múzeum című tudományos folyóiratban láttak napvilágot (nyelvészeti tennivalók, a betűk, a hangsúly, a tő- és viszonyító elemek, a finn nyelv leírása, magyar-finn szóegyezések, a lapp nyelv, egy vogul monda). A Szépirodalmi Lapok című irodalmi lapban a Kalevalát mutatja be. A Pesti Naplóban többek közt a Magyar Nyelvészet bizonyos füzeteit ismerteti, és a Magyar Sajtó című politika hírlapban is e folyóirat felszámolásáról nyilatkozik. A Budapesti Szemlében a cikkeknek közel a fele a magyar és finnugor nyelvészethez köthető (a nyelvtudomány jelen állása, a magyarok eredete, a honfoglaló magyarok jellemzése, finn-ugor mitológiai töredékek, lapp dalok). Az Akadémiai Értesítőben is hasonló az arány (a magyar nyelvjárás szabályait terjeszti elő, az NyK-t négyszer is ismerteti, finnugor városokat mutat be, a finn népköltészetről ír, finnországi útjáról tudósít). A Reform című politikai napilapban egyebek mellett Elias Lönnrotnál tett látogatásáról számol be. Az Egyetemes Philologiai Közlönyben például magyar folyó- és helynevekről, valamint a nyelvek osztályozásáról szól. Végül a Nemzet című politikai napilapban a nyelvtanításról értekezik. Összegezve: Hunfalvy nyelvészeti munkája nyomán nyelvtudományunk európai színvonalra emelkedett, és a finnugor összehasonlító nyelvtudományban a legelső helyre került. Hunfalvy Pál a 19. század egyik legnagyobb tudósa és polihisztora, aki a nyelvtudomány mellett maradandót alkotott a jogtudomány, a klasszika-filológia, a filozófia, az irodalom, a néprajz és a történelem területén is (vö. Kálmán 1960: 264-266). Előadásomat részben Eemil Nestor Setälänek, a hírneves finnországi finnugor nyelvészprofesszornak Hunfalvy-értékelésével zárom, mely a 19. század végén magyar fordításban is megjelent (NyK 23: 124): ,,H[unfalvy] nyomozásaiban buzgón
