Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)

Emlékülések - Zaicz Gábor: Hunfalvy tudományos nyelvészeti folyóiratai (Hunfalvy’s linguistic journals) 244

Emlékülések

251

törekedett az igazságra, nem hízelegve semmiféle hiúságnak. Valamint az oláhoknak állítólagos római eredete ellen küzdött, ép úgy síkra szállt a magyar krónikásoktól koholt hún mondák ellen. Nem törődve avval, hogy Magyarországon a nagy közönség rokonszenve nem a finn-ugor rokonság részén volt, bátran lépett föl ezen elmélet leglelkesebb előharczosául. Hunfalvy halhatatlan érdeme fog maradni mindenkor, hogy Magyarországon ő keltette új életre a finn-ugor tanulmányt és hosszú ideig ő volt legelső oszlopa.”

Domokos Péter és Paládi-Kovács Attila röviden így méltatják Hunfalvy Pált: „Egész élete a hűség, az elkötelezettség, az elvszerű magatartás példája. Tudósi etikája sohasem fog aktualitásából veszíteni” (1986: 247).

Irodalom

Babos Ernő (1956): Az első magyar nyelvtudományi folyóirat. Nyr 80: 289-294.

Domokos Péter-Paládi-Kovács Attila (1986): Hunfalvy Pál. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Gulya János (1970): Az etnolingvisztika magyar „előfutárai”. In: Szathmári István (szerk.): Tanulmányok a magyar és finnugor nyelvtudománytörténetéből (1850-1920). Tankönyvkiadó, Budapest. 131-135.

Hellebrant Árpád (1891): Hunfalvy Pál irodalmi munkássága időrendben. In: Hunfalvy-album. Budapest. 252-268.

Kálmán Béla (1960): Hunfalvy Pál és Munkácsi Bernát emlékezete. Nyr 84: 264-268.

Setälä, E: [N.] (1893): [Hunfalvy Pálról.] NyK 23: 121-124.

Szily Kálmán (1910): Hunfalvy Pál emlékezete. MNy 6: 1-12.