Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Emlékülések - Zaicz Gábor: Hunfalvy tudományos nyelvészeti folyóiratai (Hunfalvy’s linguistic journals) 244
248 Emlékülések üléseken tárgyalt, de bárki által is beküldött nyelvtudományi értekezések. Ezek teszik a Értekezéseket, mely a Közlemények legnagyobb része lesz” (I-IV). Ehhez a részhez járul az Ismertető rész, „mely helyet enged bírálatnak és ellenbirálatnak”, mely rovatért kizárólag a szerkesztő felelős. A Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi bizottsága által kiadott NyK első 14 kötetének 1862-től 1878-ig volt Ilunfalvy a szerkesztője. A Magyar Nyelvészet és az NyK szerkesztője és programja lényegében azonos. Az NyK emellett - Kálmán Béla megállapítása szerint - a leghosszabb életű nyelvtudományi folyóirat az egész világon (Kálmán 1980: 265). A 19. század második felében - mint ugyanekkor Finnországban sem - még nem alakult ki az a gyakorlat, hogy az Akadémia nyelvtudományi bizottsága által elfogadott terjedelmes műveket külön sorozatban jelentessék meg. (Ilyen formán például a 20. század elején elkülönült egymástól a Helsinkiben megjelenő MSFOu és JSFOu.) így aztán Hunfalvy 1872-ben megjelentette A kondai vogul nyelv á Popov G. fordításának alapján című művét (NyK 9: 1-214), melyben egy evangéliumfordítás alapján vizsgálja meg a déli vogul nyelvjárást. A következő számban közreadja szinte könyvméretű dolgozatát: A kondai vogul nyelv. Márk evangéliuma, mely bevezetést, hang-, majd szótant, szövegeket és szójegyzéket tartalmaz (NyK 10: 177-324) Az NyK szintén obi-ugor témájú 11. kötetének (1875-ben) pedig a következő címet adta: Az északi osztják nyelv Vologodszki fordításainak és orosz-osztják szótárának alapján tekintettel mind Castrén déli osztják grammatikájára, mind a Reguly hozta szójegyzékre s eredeti osztják énekekre (NyK 11: 1-226). E munka előzménye az Osztják evangélium s az éjszaki osztják nyelv című tanulmánya (NyK 9: 403-419). Az NyK-ban ezek mellett is jelentős műveket adott közre. Kiemelem közülük A Lapp nyelv című cikkét (NyK 5:286-351). Említhetem a Némely újabb nyelvtudományijelenség című kül- és belföldi nyelvészeti szemléjét (NyK 6:1-15) vagy A finn nemzet történet-írásáról szóló történelmi összefoglalást is (NyK 4: 1-22, 208-268), Egy sor cikke szófejtés és szómagyarázat (pl. NyK 5:246-279,6:221-237,12: 70-86). Megjegyzem, Hunfalvy ismerte fel elsőként a szabályos hangmegfeleléseket a magyar nyelvtudományban (Kálmán 1960: 265). Akadémiai bizottsági jegyzőként az ő feladata a Tudósítás a nyelvtudományi bizottság működéséről (pl. NyK 1: 131-145). Számos kitűnő recenzióját olvashatjuk az NyK első 14 kötetében. így Fogarasi János egyik, a tárgyas ragozásról írt művéhez részletesen, példákkal ismerteti a mordvin és a vogul tárgyas igeragozást (NyK 1: 441-465). A Czuczor-Fogarasi-szótárral kapcsolatban készült A magyar nyelv szótára elveiről és azok miképi alkalkazásáról című cikke (NyK 8:302-324), a magyar gyöknyelvészet legelső bírálata. A cikk végén a magyar számnevet veszi sorra: „A négyre nézve [a szótár] figyelmeztetésül két véleményt ád elő, melyek utóbbika szerint, ha a kéz öt újjá vétetik alapúi, akkor a négy = ne-egy, nem-egy, t. i. egy újjat nem számlálva, mikor is négy marad. Ugyanazon alapfeltételből öt az ököl gyökére ök vagy wí-re vihető vissza stb.” Ezek után Hunfalvy új bekezdésben e szavakkal zárja ismertetését: „Beh! Nagyon meg vagyunk verve a felsőbb nyelvészettudománynyal!” (NyK 8: 324). A szkítákkal foglalkozó őstörténeti
