Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Emlékülések - Zaicz Gábor: Hunfalvy tudományos nyelvészeti folyóiratai (Hunfalvy’s linguistic journals) 244
ZAICZ GÁBOR Hunfalvy tudományos nyelvészeti folyóiratai A legelső magyar folyóirat, amely alkalmanként nyelvészeti cikkeket is közölt, a Kassán 1788 és 1792 között napvilágot látott Magyar Museum volt. A 19. század első felében három pesti folyóirat és egy budai sorozat publikált az irodalmiak mellett olykor a nyelvtudomány témakörébe vágó tanulmányokat: az 1814-től 1818-ig közzétett Erdélyi Múzeum, az 1817-től 1841-ig megjelent Tudományos Gyűjtemény és az 1840 és 1863 között két számozással összesen 22 évfolyamot megért Magyar Academiai Értesítő, illetőleg az 1834-1844 között a Magyar Tudós Társaság kiadásában, Toldy (akkor még Schedel) Ferenc szerkesztésében megjelentetett Tudománytár. Nyelvész munkatársa, kiváltképpen pedig nyelvész szerkesztője azonban egyik említett kiadványnak sem volt. A Bach-korszak második felében, 1855-ben a szepesi szász családból származó Hunfalvy (eredetileg: Hunsdorfer) Pál, a a hazai finnugor nyelvtudomány megalapítója - a legendás hírű Reguly Antal Urál vidéki utazását követően, a nyelvhasonlítás iránt megnyilvánuló érdeklődés folyományaként - létrehozta Pesten a Magyar Nyelvészet című folyóiratot, amely 1861-ig hat évfolyamot ért meg, és ma, másfél évszázaddal a működését követően is elismeréssel kell beszélnünk róla. Ez az első magyar nyelvészeti folyóirat, de napjainkban sem csupán tudománytörténeti kuriózumok találhatók meg testes köteteiben. Tanulmányainak sok részlete a 21. század elején is roppant érdekes és tanulságos, noha számos elvi-módszertani megállapítását természetesen már meghaladta a nálunk jórészt e periodikum révén megszületett tudományszak. Hunfalvy „1851 j anuárjában Nyelvészeti nagy tennivalóink s a finn népek régisége című akadémiai felolvasásában adja meg a magyar összehasonlító nyelvtudomány részletes programját. A germanizáló törekvések ellenében az anyanyelv védelmét, a magyar nyelv anyagának összegyűjtését és a rokon nyelvek tanulmányozását tekinti legelső feladatnak” (Babos 1956: 291). Riedl Szende kezdeményezését felkarolva Hunfalvy jó négy évvel később megindította a Magyar Nyelvészetet, melynek nemcsak a szerkesztője, hanem a legsokoldalúbb szerzője is volt. Tanulmányainak, folyóirat-ismertetéseinek a terjedelme kiteszi az átlagosan 500 lapos folyóiratköteteknek jó egyharmadát (számításaim szerint közel 35%-át), azaz a mintegy 3000 oldalból legalább ezret. A hat kötet 195 közleménye közül 58-at maga írt, azaz ő készítette a dolgozatoknak összesen mintegy 30%-át. Nyelvtudományi Közlemények 107. 244-251.
