Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Emlékülések - Honti László: Főszerkesztői bevezető (Foreword by the editor-in-chief) 235 - Szíj Enikő: Nyelvtudomány és tudományos kontárság Hunfalvy korában és ma (Linguistics and academic charlatanism in Hunfalvy’s age) 235
Emlékülések 241 tudománytalankodik; 2. a finnugor rokonság igaz tényét abszolutizálva a sok százada vagy akár ezer éve följegyzett magyar szavakat sokkal későbbi és töredékes rokon nyelvek szavaiból vezeti le; 3. tautologikus okoskodással ugor »ősnyelvet« kohol a rokon népek jobbára XIX. századi szavaiból, s ezeket nyelvünk alapszókincsének nyilvánítja; 4. kirekeszti a magyar szókincsből azokat az élő szavakat, melyek a gyökrendből kifogástalanul levezethetők, ám kivesztek a rokon nyelvekből; 5. kirekeszti a magyar szókincsből azokat a szavakat, melyek itthon hatalmas szócsaládok tagjai, ám idegen nyelvekben is előfordulnak, például kapa, lapát, szablya; 6. megtagadja a magyar nyelv belső természetét, a gyökrendet tudományos cáfolat nélkül; 7. szétszerkesztő: elhazudja nyelvünk belső összefüggéseit; 8. párbeszédképtelen, bírálóit tudományon kívüli, elsősorban hatalmi eszközökkel küzdi le; 9. zsarnokságot szervezett, mely ma már a társtudományok - történelem, régészet, néprajz, zenetudomány stb. - művelőit is gúzsba köti; 10. olyan nyelvtan tantárgyat kényszerít az iskolákra, melyből a tanulók nem ismerik meg anyanyelvűk összefüggéseit, igazi természetét, amely nem találkozik alapvető nyelvi élményeikkel - amelyet így joggal utálnak. [Bekezdés.] A magyar gyökrend önépítő rendszer, értelmes tanulóprogrammal. Ezen az alapon állt a régi Akadémia, a nyelvújítók java, a költők meg a kisgyermekek. Mind a mai napig. No meg a magyar nép, mely Nyelvédesanyánk csodás és ősrégi palotájából nézi a hunfalvysta gulag omladozását. Biztos abban, hogy nyelvészeink java alig várja a szabadulást” (Czakó Gábor 2009, A hunfalvyzmus és a nyelvújítás. Kortárs 53/7-8: 97-105). Szinte minden szóra és szószerkezetre rá lehetne kérdezni, bizonyítékot, magyarázatot, sőt értelmezést kérve. A mai magyar nyelvtanoktatás kétségtelenül abszurd helyzetéhez ugyan mi köze van Hunfalvynak? Mi értendő a hunfalvysta gulagon, és ha omladozik, akkor nem örvendeznie kellene inkább a magyar népnek, aki/amely „Nyelvédesanyánk csodás és ősrégi palotájából” a „gulag omladozását” nézi? Valóban vonzó(bb) lenne az iskolásoknak „az értelmes tanulóprogrammal rendelkező gyökrend önépítő rendszere”? Nézzük csak meg az állítmányokat: a hunfalvyzmus 1. keményen tudománytalankodik; 2. abszolutizál; 3. kohol; 4-5. kirekeszt; 6. megtagad cáfolat nélkül; 7. szétszerkeszt, elhazud (!); 8. párbeszédképtelen; 9. hatalmi eszközökkel leküzd; 10. zsarnokságot szervez; 11. gúzsba köt; 12. kényszerít [megutáltat]. Továbbá ráadásként még néhány szó: hatalomtudomány, szabadulás, gulág - ezzel a fóbiás szóhasználattal lenne jellemezhető Hunfalvy nyelvészeti tevékenysége? „A hunfalvyzmus és a nyelvújítás” című írásban a magát egyébként finnugorbarátként is aposztrofáló szerző azt állítja, hogy „az ép magyar nyelvérzékű nyelvtársaink sokasága utasítja el a »finnugor« nyelvészkedést úgy, ahogy van”, továbbá hogy a „sunnyogó” tudományban a 19. század második fele „valójában két szűk látókörű kultúrpolitikus - Hunfalvy Pál és a később Józseffé lett Budenz - diktatúráját hozta, valamint a józan ész bukását - mint minden zsarnokság. Az erőltetett és egyoldalú szóhasonlításokat, származtatásokat, az ugor ősnyelv kitalálásába fektetett tömérdek sarkifény-kergetést mellőzve elég egyetlen példa, a Hunfalvy nevéhez
