Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)

Emlékülések - Honti László: Főszerkesztői bevezető (Foreword by the editor-in-chief) 235 - Szíj Enikő: Nyelvtudomány és tudományos kontárság Hunfalvy korában és ma (Linguistics and academic charlatanism in Hunfalvy’s age) 235

240

Emlékülések

Kolozsvárról, az 1872-ben alapított kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékéről tért vissza, hogy Budenz utódja legyen, és hogy utána ott két profeszszor, a magyar nyelvészeti tanszéken Halász Ignác és „a finnugorizmus áldozataként” emlegetett Szentkatolnai Bálint Gábor egyetemi tanár az urál-altaji (értsd: finnugor) tanszéken folytassa a nyelvészet oktatását. A Budenz-tanítványok közül többen a finnugor nyelvű népek kultúráját ismertették, tanították a nagyhírű középiskolákban, a népköltészetüket fordították, szóban és írásban a történeti Magyarország méreteiben végezték az igényes és újat mondó tudományos ismeretterjesztést.

Ma a társadalomban és a tudományban a nyelvtudomány létét, hasznos és szükséges voltát nem szokás kétségbe vonni. Éppen ezért álnaiv a kérdés, hogy vannak-e manapság is „tudományos kontárok”? Kontárok vannak, tudomány nélkül. Hunfalvy óta a világ sokat haladt előre, de úgy látszik, vannak, akiknek vagy nagyon felgyorsult (!), vagy teljesen megállt az idő. Lett egy kétarcú segédeszköz, az internet. Az „Árpád népe nem apadhat” című internetes tanulmány szerzője módszereit tekintve akár a 19. század első felében is működhetett volna (bár akkor még nem olvas [hat] ták és akkor sem magyarul olvas[hat]ták [volna] a sumer ékírást). Szerinte „mitológiai örökségünk egyértelmű sumer eredete, embertani hasonlóságunk mind azt bizonyítják, hogy e nép [a sumer] genetikai, nyelvi, lelki és legfőbb szellemi örökösei, elvitathatatlanul mi, Árpád mai magyarjai vagyunk”, „Csekélyke adalékként, a címbeli felvetésemről [Árpád népe nem apadhat] szóló rövid eszmefuttatás előtt szeretném e tanulmányban megvizsgálni a sumer-magyar PAD [értsd: ülő alkalmatosság] szó eredetét, etimológiáját, elterjedését mai nyelvhasználatunkban, és ehhez kapcsolódóan megfejteni utolsó nagy és teljességében önálló, szabad akaratú, honvisszaszerző Árpád vezérünk nevének jelentését”. - A „minden elfogulatlan nyelvész szakember, tudós gondolkodó és a magyarsággal szemben nem ellenséges érzületű ember számára nyilvánvaló” eredmény részletezésétől eltekintünk.

Vannak, akik más tudománnyal látják elvégezhetőnek a nyelvészek munkáját, csakhogy a csontok, a gének nem beszélnek és nem is fognak beszélni. Bármennyire is ünneprontás, Hunfalvy születésének 200. évfordulóján nem mehetünk el szó nélkül a róla elnevezett, már említett izmus mellett, bár a nyelvtudomány történetében azok az izmusok, amelyeket a tiltakozni nem tudó névadók holta után dolgoztak ki, találtak fel, nem időtállónak bizonyultak, hanem kártékonynak, nagyon is! A „hunfalvyzmus” tekinthető egy író írói munkásságának részeként, amely írásban többféle változatban is hozzáférhető, és így érthető (lehetne), hogy a Magyar Művészeti Akadémia foglalkozik vele, nekünk nem is kellene, ha nem terelné el szenzációhajhász módon a figyelmet más, reális tudományos gondokról, ha újat építene és nem a meglevőt rombolná álságos és időrabló módon.

Hosszas idézet következik: „Ha összefoglaljuk a hunfalvyzmus lényegét, akkor a következők jönnek elő: 1. a hangsúlyt a belhasonlítás, anyanyelvűnk benső természetének elemzése helyett a külhasonlításra teszi, s ennek érdekében keményen