Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Kisebb közlemények - Hell György: A hatodik mondatrész (The sixth part of sentence) 229
232 Hell György a mondatokban a személynév adja a megjelölőt, a köznév a tulajdonítmányt. Előfordulhat azonban, hogy mind a két részt egyformán tulaj donítmányként és megjelölőként is értelmezhetjük. A Peti név ebben az esetben nemcsak személyt jelentene, hanem a Peti nevet viseli’ tulajdonságot is, a bohóc pedig (szükségszerűen határozott névelővel) meg is nevezne, meg is jelölne valakit. Amikor a bohóc tulajdonságot ad meg, akkor a Peti a bohóc mondatban a Peti szó mint tulajdonnév az alany, és a köznévként tulajdonságot jelentő a bohóc az állítmány. Ezen semmit sem változtat az, milyen szórendben hangsúlyos az alanyt adó Peti szó: Peti a bohóc, illetve A bohóc Peti. Más lesz a helyzet, ha a bohóc is megjelölőként szerepel a Peti mellett (gondoljunk arra, hogy sok évvel ezelőtt Budapesten volt egy férfi, akit mindenki afüttyösként ismert). Ebben az esetben a két személy egybeesését kifejező azonosságot kapunk, amit két határozott referenciájú mondatrésszel (tulajdonítmány nélkül!) adunk meg.1 Elekfi ismeri az azonosító mondattípust, de mivel megértésüket több tényezőtől tartja függőnek, az említett mondatokban nem azonosítót, hanem „azonosító tulajdonítmányt” talál (Elekfi 2008: 64). Az alanynak mind a névszói, mind az igés mondatokban megjelölő szerepe van, és ebből a szempontból a két mondatfajta hasonlít egymáshoz. Van azonban még egy további közös tulajdonságuk, amelyik egészen közel hozza a két mondattípust egymáshoz: a névszói mondat igéje, amely jelen idejű alakjában elmarad, ugyanúgy vonzattal rendelkező igének vehető, mint az igés mondat igéje. A nevet állítmányként használó és van nélküli A bohóc Peti mondat jelentésében és nyelvtani szerkezetében azonos az A bohóc Peti lett, illetve az A bohóc Petivé lett mondattal, amelyben a bohóc egyértelműen nyelvtani alany, a Peti(vé) pedig egyértelműen a lenni ige vonzata. A hangsúlyozástól függetlenül mindezt abból tudjuk, hogy a Peti(vé) lenni, Petinek Peti részére) lenni, Peti/(Petinek) lenni, illetve a bohóccá lenni, bohócnak lenni és bohóc lenni kapcsolatokban a névszók midig kiegészítői, bővítményei a lenni igének, azzal a különbséggel, hogy az első kapcsolatban a lenni ige kizárólag ’valamivé válni’ jelentéssel, a másodikban Valaki részére lenni’, a harmadikban viszont a második jelentés mellett (ragozatlan alakban mindig) még a ’valamiként/mint valami lenni’ jelentéssel szerepel. A Peti és a bohóc mondattani szerepét ebben az esetben egy formális grammatikai viszonnyal, a vonzattal, méghozzá egy olyan vonzattal állapítjuk meg, amelyik nemcsak ragozott, hanem (kivételesen) alanyesetű névszó alakjában is megjelenhet. (Az említetteken kívül hasonló vonzatos mondatrészeket tartalmaznak még Petinek sok barátja van, Peti barátja Misinek, Peti Misivel van vagy Minden körülmények között muszáj becsületes maradni [Kugler 2000: 407]. Stb.) Mivel az igék egyéb vonzatait tárgyként vagy határozóként mint külön mondatrészeket tartjuk számon, nem lennénk következetlenek, ha a mondatnak ezt az igétől függő és alanyesetben is megjelenni tudó vonzatát Elekfi javaslatának megfelelően szintén külön mondatrésznek tekintenénk. 1A János én vagyok azonosító mondatban az én állítmánynak (azonosítónak) számít, de az azonosítást nem tekintem prédikációnak.
