Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Tanulmányok - Honti László: Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban (Personae ingratissimae? The marking of second person in Uralic) 7
20 HoNTi László Kulonen is foglalkozott ezzel a kérdéssel, mégpedig eléggé részletekbe menően. Fontosnak tekinti Hajdú feltevésében az asszimilációt, de ellenvetéseket is megfogalmaz, szerinte ugyanis Hajdú magyarázatának vannak gyenge pontjai: a) az obi-ugor nyelvek sg. 2. személyű névmásai nem *non (< *ton) hangalakra mennek vissza, lévén palatális hangrendűek és t] elemet tartalmazók; b) a *t- > *n- hangváltozás leginkább a dualisi névmások körében lett volna várható, ám szerinte a dualisi névmások nem tekinthetők régieknek; c) érthetetlen lenne, hogy az « kezdetű személyes névmás csak az obi-ugorban őrződött volna meg, míg az „«-s area” más nyelveiben csak a személyjelölő szuffixumokban maradt volna meg. Ezen ellenvetéseknek majdnem mindegyikével egyetértek, csak a b) pontban szereplővel nem. Igaz, ez esetben azt sem értem, miért a duális névmások körében lett volna várható a *t- > *n- hangváltozás. A duális koráról Kulonen különböző módokon nyilatkozott egy és ugyanazon évben megjelent dolgozataiban: „Vor allem die übereinstimmende Vertretung der samojedischen Sprachen und des Lappischen deutet auf eine ursprüngliche Wurzel hin, denn diese Sprachgebiete liegen geographisch an der Peripherie der Sprachfamilie, wo auch andere alte Erscheinungen, etwa der Dual, erhalten geblieben sind [... ] Es ist daher verständlich, daß die Dualpronomina in den Rekonstruktionen des Ururalischen fehlen, obwohl sie in der Ursprache zweifellos vorhanden waren, da auch für die Personen des Singulars und Plurals Pronomina existierten” (Kulonen 2001a: 163-164). „Oben wurde bereits gesagt, dass die dualischen Pronomina deutlich jung sind, besonders die lappischen. Wenn wir uns jedoch die obugrischen (wogulischen) dualischen Pronomina und die entsprechenden Suffixe anschauen, können wir bemerken, dass sie einander sehr gleich sind. Das könnte man auch, wenn man so will, als einen Beweis für ein geringes Alter ansehen - wenn man voraussetzt, dass Pronomina überhaupt jung sein können” (Kulonen 2001b: 182). Különbözőképpen vélekedik tehát a dualisi névmások koráról, vajon melyik vélekedését lehet komolyan venni? A névmásokat talán csak abban az esetben lehetne meglehetősen új keletű kategóriának tekinteni, „ha az ember úgy akarja” („wenn man so will”), mert racionális okot nem találok e kijelentés igazolására... Kulonen ellenvetései kapcsán még annyit jegyzek meg, hogy Hajdú feltevéséből egyébként az is következnék, hogy a kétféle, különböző szókezdő mássalhangzót tartalmazó, 2. személyű névmás sokáig egymás mellett létezett volna, hiszen az agglutinációnak is be kellett következnie. A kettősségnek addig kellett volna fennállnia, míg a magyar nyelv elődje kivált az ugor alapnyelvből, s csak ezt követően szilárdult volna meg az n-es az obi-ugor elődjében és a í-s az előmagyarban. Kulonen meglehetősen eredeti módon magyarázza az obi-ugor névmások szókezdő elemét: „Ein mögliches Szenario für das Auftreten des «-Elements könnte folgendermaßen aussehen: Die älteste -t ~ -«-Variation war suffixal und trat in der Konjugation in der Personalendung der 2. Person Singular
