Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)
Tanulmányok - Honti László: Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban (Personae ingratissimae? The marking of second person in Uralic) 7
16 HoNTi László „felteszik, hogy a 3. személyi! személyes névmás az alapnyelvben [...] eredeti mutató névmásból alakult. Hasonló kapcsolatot tesznek fel egyesek a 2. sz. személyes névmás és a t- kezdetű mutató névmás között. A személyes névmások valamelyes összefüggése a demonstratívumokkal nagyobb távlatban hihetőnek látszik, de az uráli alapnyelvben a személyes és mutató névmások már határozottan elkülönültek egymástól” (Hajdú 1981: 134). Collinder (1965: 134) is lehetségesnek vélte, hogy az uráli alapnyelvben az egyes számú 2. személyű névmásnak volt egy *t-s és egy *n-s változata, s gyaníthatólag ő is mutató névmási eredetre gondolt, hiszen a finn tämä ez ~ nämä ezek’ mutató névmásra hivatkozott. Steinitz volt az a finnugrista, aki a legtöbbet tette a vogul és az osztják nyelv történetének felderítésére. Nevezetes osztják szótárában csak felsorolja a 2. személyű osztják és vogul névmásokat, etimológiai természetű megjegyzése nincs (DEWOS 1004). Ez voltaképpen teljes összhangban áll azzal, hogy a fentebb felsorolt etimológiai szótárak szerzői sem nyilatkoztak az esetleg lehetséges kapcsolatokról. Majtinskaja (1979: 195) is n kezdetű mutató névmásból (U *пз) magyarázta a 2. személyű obi-ugor személyes névmásokat, de csak annyit jegyzett meg, hogy a vogulban és az osztjákban a 2. személyben a t- helyetti n- furcsa (Majtinskaja 1969:211). Majtinskaja ötlete mellett szólhatna Babaev közlése, aki szerint igen ritkán előfordul, hogy ez’, az’ mutató névmás vált ’te’ jelentésű névmássá (Babaev 2009: 126-127), de kétségeim vannak eme közlés hitelességét illetően, mivel egzotikus nyelvekre hivatkozik, és nem áll módomban ellenőrizni a velük kapcsolatos szakirodalmat. Balázs szerint voltak az alapnyelvben *mn>, *nm> és *tm», *txn• „névmási fejlemények”, amelyek közül az előbbiek az obi-ugorban, az utóbbiak a többi finnugor nyelvben jelölték a 2. személy(eke)t (Balázs 1973: 188). Ezek létét ekként magyarázta: „Aus gewissen Anzeichen kann darauf geschlossen werden, daß diese Sphäre auf die Stelle um die angesprochene Person herum oder wenigstens auf deren unmittelbare Umgebung fallen konnte, d. h. daß sie mehr oder weniger identisch war mit der deiktischen *t»- Sphäre bzw. sich von ihr nicht besonders unterschied. Darauf lassen nämlich die *n— Stämme der Personalpronomina der 2. Pers. Sg. der obugrischen Sprachen schließen, die - wie erwähnt - schon von Ojansuu (Pron.7 83) zu den Demonstrativpronominalstämmen *n* in Beziehung gebracht worden sind. Bei der Besprechung der Auffassungen von Ojansuu (Pron. 83), Fincziczky (NyK. XLVII,8 365 ff.), Vértes (OsztSzn.9 10-13) sowie Mark (ŐESA. 1929:10 56-59) verweist auch Lakó nachdrücklich darauf, daß die wogulischen und ostjakischen Personalpronomina mit dem Stamm *n•- mit Recht in Beziehung zu den uralischen Demonstrativpronomina mit dem Stamm *n- gebracht werden können. 7= Ojansuu 1923. 8= Fincziczky 1928-1930. 9= Vértes 1943. 10= Mark 1931.
