Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)

Tanulmányok - Honti László: Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban (Personae ingratissimae? The marking of second person in Uralic) 7

Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban

17

Weil die Formenvarianten der erwähnten obugrischen Personalpronomina im Urwogulischen und im Urostjakischen aller Wahrscheinlichkeit nach einen palatalen Vokal enthielten, können diese seines Erachtens mit den finn. Pronomina nä- und ne- und deren anderen Entsprechungen identifiziert werden (ALH. I,11 364-366;

1. OK. I,11 12 213-214). (Zu dieser Frage vgl. neuerdings: Vértes, OstjPron.13 199-203)” (Balázs 1973: 186-187; kiemelés az eredetiben, H. L.).

Hajdú kétszer is foglalkozott ezzel a személyjelölési anomáliával. Idézem: „A finnugor nyelvtudomány sokáig értetlenül szemlélte ezt a kettősséget, amely az obi ugor és a többi rokon nyelv között mutatkozik a második személyű névmásokban és Pxekben. E kettősség alapján sokan úgy gondolták, hogy az alapnyelvben két második személyű névmás is lehetett, egy t- és egy n- kezdetű. Mások viszont inkább arra hajlottak, hogy az obi ugor nyelvek nazális elemű morfémáiban egy alapnyelvi n-kezdetű mutató névmás nyomát kell látni” (Hajdú 1973: 132). Hajdútól eltérően én ezt a két feltevést egyként értelmezem, hiszen előadóik rendszeresen utaltak a singularisi *t~ pluralisi *n- mutató névmásokra. Amikor első alkalommal nyilatkozott Hajdú, így vélekedett, szélesebb hangtörténeti háttérbe állítva a változást: „Az obi ugor nyelvek eltérése a többi rokon nyelvtől azonban másképpen is megmagyarázható. A PU *te

2. személyű névmás és az ezt folytató, illetve képviselő -t Px (illetve Vx) hangalakilag egybeesett a PU *se > PUg *Se 3. személyű névmás és az ezt képviselő Px (illetve Vx) fejleményeivel a vogulban és az osztják nyelvjárások nagy részében. Tudvalevő, hogy a 3. személyű névmás kezdőhangja és az ebből keletkezett, 3. személyre utaló végződések a vogulban, valamint az osztják nyelvnek a déli és észak-déli átmeneti nyelvjárásaiban f-vé változtak. Ráadásul még az osztják nyelv bizonyos 3. személyű (determinált]) igealakjaiban az északi és keleti nyelvjárásokban is a t- kezdetű mutató névmás suffixálódott. A vogul és osztják nyelvterületen tehát igen könnyen funkciózavar állhatott volna elő a 2. és 3. személyű alakok között. A funkciózavar kiküszöbölése érdekében lépett a t helyére a 2. személyű névmásban és toldalékban egyaránt e hang nazális képzésű homorgán párja, az -n-. E hangváltozásban ezenkívül a névmás második elemeként szereplő nazális asszimiláló hatása sem hagyható figyelmen kívül. Az n- kezdetű névmás és toldalék »divatja« igen korán elterjedt azon osztják nyelvjárásokban is, ahol egyébként az *9 > t változás nem ment végbe (keleti és legészakibb nyelvjárások). Magyarázatunk mellett szól, hogy a t- kezdetű névmás valamelyes nyomai fennmaradtak az osztják indeterminált igeragozásban [...], és hogy a 2. személyű t megváltozása - hasonló okból - a szamojéd nyelvek egy részében is megtörtént” (Hajdú 1973:132-133; hasonlóan Hajdú 1986:6-7). Itt ellent kell mondanom Hajdúnak: a 3. személyű névmásban történt U/FU *s- > Ug *Ө- > OUg *9- > vogul í-, osztják *л- > a-, /-, i-, j-, 0- változás eredménye semmiképpen sem játszhatott volna szerepet a 2. személyű névmás szókezdő elemében bekövetkezett

11 = Lakó 1951a.

12 = Lakó 1951b.

13 = Vértes 1967.