Nyelvtudományi Közlemények 107. kötet (2010-2011)

Tanulmányok - Honti László: Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban (Personae ingratissimae? The marking of second person in Uralic) 7

Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban

11

’ihr (2)’ U:4 lapp doai (Lakó 1986: 76), jenyiszeji todidi (Mikola 1995: 219), tavgi ti(i) (Katzschmann 2008: 384), szelkup te (Hajdú 1982: 143), kamasz siste (Castrén 1854/1966: 353);

*f«2 ’ihr’ U: finn te, észt te, lapp dl, mordvin tin, cseremisz tü, votják ti, zűrjén ti, osztják (pl. 2. személyi! igerag) V -fay, DN -fa, О-ti, magyar ti, jenyiszeji todida ’вы’,5 tavgi tét], szelkup te, kamasz sil, koibál ce, motor тендя, тэндэ; „Der Stammvokal kann nicht auf einen einzigen U Vorgänger zurückgeführt werden: die finn. Vertretung kann aus *e, die mord., perm, und ung. aus *i oder *e, das rekonstruierte urtscher. *e aus früherem *ä oder *e abgeleitet werden. Der bunte Vokalismus kann auch uralt sein” (UEW 539-540).

Ebben a kategóriában nyelvcsaládunkban a 2. személy jelölése számít a leginkább rendhagyónak, amely jó száz éve okoz kemény fejtörést az uralistáknak. Az uráli nyelvcsalád tagjaiban - a jurák és részben a jenyiszeji kivételével - a 2. személynek névmással vagy szuffixummal való jelölésére orális dentális zárhang (t, d) jellemző, ezenkívül előfordul nazális dentális zárhang (n) is, mégpedig elsősorban a vogulban, az osztjákban, kisebb mértékben a zürjénben és a votjákban, továbbá a jurákban, a jenyiszejiben, a tavgiban és a szelkupban.

A szuffixális személyjelölési t ~ n kettősséget sokan a személyes névmások kettősségéből kívánták értelmezni, s így a személyes névmások agglutinációja magyarázná a kétféle, t és az n elemű személyjelölő morfémát is. Ennek ellenére mégis rendszerint csak szókezdő *t-1 tartalmazó 2. személyű névmást rekonstruáltak. Egy másik hangtani probléma pedig az, hogy a nyelvcsaládban a lapp, a mordvin és a szamojéd névmások alapján veláris magánhangzós személyes névmás (*mun, Чип, Чип) tehető fel (így pl Kulonen 2001a: 161), míg a többi nyelv palatális hangrendű előzményekre enged következtetni; ilyen értelemben foglalt állást Collinder is: „The pronouns (fi) mind (mä, ma), minu-1, and sind (sä, sa), sinu- thou, may have had two alternative shapes as early as PU” (Collinder 1960: 167). E két problémát, vagyis a „t ~ n" elemet és a „palatális ~ veláris” hangrendűséget legtöbbnyire külön-külön tárgyalták, ugyanis egyikük megoldása sem befolyásolja a másikét, az általam való egymástól teljesen független tárgyalásuk mégis eléggé nehézkes lenne.

Kulcshelyzetben az obi-ugor nyelvek 2. személyű névmásai vannak, ezek ugyanis mind n kezdetűek szemben a többi uráli nyelvivel (1. táblázat).

A nyelvcsalád vagy az egyes nyelvek etimológiai szótárai legtöbbnyire meg sem említik ezen 2. személyű obi-ugor névmásokat (így: VglWb, FUV1 57, FUV2 74, SKES 4: 1034-1035, 1250, SSA 3: 184, 278, TESz 3: 869, 916-917, EWUng 2: 1491- 1492, 1516-1517), míg a MUSz (192-193 [206-207]) szerepelteti ezeket, de éppen az n-jükről nem tesz említést. Hunfalvy elég részletesen bemutatta a magyar és a rokonai közti egyezéseket (Hunfalvy 1864: 259-278), de (egyáltalán) a névmásokat meg sem említette!

4E névmás nem szerepel az UEW-ben.

5 A jenyiszeji adat (Mikola 1995: 219) nem szerepel az UEW-ben!