Nyelvtudományi Közlemények 106. kötet (2009)
Tanulmányok - Csúcs Sándor - Molnár Zoltán: Alternatív rekonstruktumok az UEW-ben (Alternative proto-forms in the Uralisches Etymologisches Wörterbuch) 7
10 CSÚCS SÁNDOR-MOLNÁR ZOLTÁN j avaslatot valamelyik alternáns törlésére. Javaslataink5 megtételekor messzemenően figyelembe vettük és alkalmaztuk az „Occam borotvája” néven ismert tudományfilozófiai elvet,6 vagyis a számba jöhető, egyébként azonos értékű megoldások közül mindig az egyszerűbbet fogadtuk el. Terjedelmi okokból lehetetlen lett volna közzétenni az összes vizsgált etimológia részletes elemzését, ezért típusonként csak egy-két példát mutatunk be, ügyelve arra, hogy negatív példáink is legyenek (vagyis olyanok, amelyek esetében mi sem látunk érvet egyik vagy másik alternáns törlése mellett). Az UEW az alternatív alapalakok elkülönítésére leggyakrabban a zárójelet alkalmazza. Ez egyszerű és szerencsés megoldás, értelmezése is szinte magától értetődik: a hátul álló zárójeles alak kevésbé valószínű, mint az elöl álló, zárójel nélküli. Ritkábban fordul elő a két alak között a ~ (tilde), például: kuse ~ kose ’Fichte, Tanne; Picea excelsa’. Ennek jelentése számunkra nem világos: azt jelenti-e, hogy ennek a szónak az uráli alapnyelvben alternatív alakjai voltak, vagy azt, hogy a két alak egyformán valószínű. És mit jelent akkor a kétféle jelölés kombinációja, például: ku- (~ ко-) ’wer, welcher, ?was’. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy néhány esetben a variánsok között megjelenik a német oder ’vagy’ rövidített alakja, például: 1'ьтз od. 8ьтз ’ kleine Fliege od. Mücke’. Mást jelent ez, mint a zárójel vagy a tilde? Előfordul még a < vagy a > jel is az alternánsok között. Ennek jelentése világos: az egyik alak a másikból származik. Az azonban nem világos, hogy miért kellett ezt egyes esetekben zárójellel, sőt tildével kombinálni, például: sasra (£ sarsa) ’tausend’. A nyilakkal nem is értelmezésük a probléma, hanem hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Erre a kérdésre még visszatérünk. Úgy véljük, az alternánsok elkülönítésére elég lett volna a zárójel, a többi jelölés érdemi információt nem tartalmaz, csak zavart okoz. A továbbiakban az uráli összehasonlító hangtanban megszokott csoportosításban elemezzük az alternatív alapalakokat, vagyis első szótagi magánhangzók, második szótagi magánhangzók, szókezdő mássalhangzókés szóbelseji mássalhangzók Külön tárgyaljuk a három szótagos (képzett) szavakat, valamint néhány speciális esetet. 1. Első szótagi magánhangzók Az első szótagi magánhangzók alternációi közül viszonylag jelentős számban fordulnak elő a hosszú magánhangzós alternánssal rendelkező alakok (22 szó), valamint az i ~ ü alternációt tartalmazók (73 szó). Mint arra már utaltunk, mindkét esetben indokolatlannak tartjuk az alternatív alakok megtartását: a hosszú magánhangzók mindenütt törlendők. Az ü-ről az UEW bevezetőjében azt olvassuk, hogy 5 Javaslatainkat is a Függelék tartalmazza. 6 „Non sunt multiplicanda entia praeter necessitatem.” (= Az entitásokat - a dolgok lényeges vonatkozásairól alkotott gondolati konstrukciókat - nem szabad a szükségesnél nagyobb mértékben szaporítani.)
