Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Elekfi László: A hatodik mondatrész (The sixth syntactic constituent) 45

megjelölőt a tulaj donítmány tói. Mutatószók, tulajdonnevek egyedet jelölnek, fogalomszók pedig elsősorban besorolást tartalmaznak (Frege 1892; 1971: 34; 1973: 36; Aristoteles 1961: 3). Ha ezt érti Komlósy mögöttes propozíció alatt, akkor el tudom fogadni, bár fejtegetése így is nehezen érthető. Frege is (1971: 27; 1973: 29) kimutatta, hogy minden közszónak lehet predikatív értéke; pl. a (11) „Minden egyenlőoldalú háromszög egyenlőszögű" mondat ezt a (feltételes) prepozíciót rejti: (12) „(Ha) ez a valami egyenlőoldalú háromszög". 4.2.1. A Strukturális magyar nyelvtan mondattani kötetének Glosszáriumában (Kiefer 1992: 891-903) nem találunk sem alany, állítmány, sem predikátum vagy tulaj donítmány címszót. Van azonban logikai alany (898): „az az összetevő, amelyről a mondat szól, amelyről a logikai állítmány állítást tesz. A magyar mondatban a topik funkcionál logikai alanyként." Ez a meghatározás és jellemzés a kommunikációs (tehát у típusú) predikatív viszony alanyát akarja definiálni, azt a fogalmat, amellyel Kicska Emil dolgozott. De a definíció tárgyát szűkre szabja: csak a mondatkezdő témát, vagyis a topikot tekinti logikai alanynak, pedig a tudott és az új elem sorrendje fordított is lehet. A téma-réma és a téma-propozitum tagolás megengedi mindkét sorrendet, a topik fogalma nem. A formális grammatikáknak szükségük van a topik fogalmára, de ez nem azonos a témáéval, és a mondatoknak csak egy kisebb - bár jelentős - csoportjára érvényes. - A logikai állítmány meghatározása a strukturális mondattanban ehhez igazodik: „A logikai alanyt követő mondatszakasz; az, amely a logikai alanyról valamit állít. A magyar mondatban a VP funkcionál logikai állítmányként." Ez valamelyest visszamutat Beckerre, aki az igének mindig állítmányi funkciót tulajdonít. A strukturalista állítmányfogalom („predikátum") azonban bővebb; szerkezetet jelent: igét tartalmazó többszavas összetevőt is. 4.2.2. E fogalmak szöveges kifejtésében is (Kiefer 1992: 35-44) keverednek az igeközpontú szerkezeti tagolás és a kommunikatív alapú aktuális tagolás szempontjai. Szerkezeti váz szempontjából ugyanis azonos típusú a köd szitál, az erős szél fúj és a kicsi fiú alszik igei szintagma, pedig magában véve csak az utóbbi, amelynek alanya a kicsi fiú (határozott névelővel) mond minden értelemben az alanyról valamit. Az erős szél fúj nem tagolódik így, mert ha nem fúj, nincs is szél, ha pedig erős szél van, az elsősorban fúj.5 A

köd szitál névelő 5 Kiefer Ferenc és Kenései István figyelmeztetése nyomán, akik átnézték előadásom első fogalmazását, hozzá kell tennem, hogy az ilyen, frazeológiailag is majdnem kötött szókapcsolatoknak is lehetnek belső tagolású módosulásai. Pl. kérdésben kerülhet a jelző fókusz-