Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Tanulmányok - Elekfi László: A hatodik mondatrész (The sixth syntactic constituent) 45

nélküli predikatív szerkezetben nem a ködről állítjuk, hogy szitál, hanem az egész szerkezet tagolatlanul állít valamit. E kettőben tehát van szerkezeti (ß típusú) viszony akkor is, ha nincs kommunikatív tagolás (y viszony). 4.3.1. É. Kiss Katalin (2005) mondatmodellje, melyet Brassai szempontjaival egybevetve külön is bemutatott a kolozsvári Brassai-napokon, alapvető fontosságú ugyan, de a mondatoknak csak néhány jellegzetes, gyakori típusára érvényes, hasonlóan az Arisztotelész kiinduló mondataiból való következtetésekhez. A fő különbség az, hogy E. Kissnél a topik nem csak alanyesetű, hanem bármilyen esetü főnév, akár határozószó is lehet. - Ennél több változatot fog be Varga László (2005), aki a hangzó mondat prozodémáit is figyelembe vette. 4.3.2. Az a típusú állítmányról azonban, vagyis a tulajdonítmányról, vajmi keveset tudunk meg akár E. Kiss kolozsvári előadásából, akár a Strukturális magyar nyelvtanból. Effélét hiába kerestem a grammatikai bevezetőben (Kiefer 1992: 7-77). Az egyszerű mondat szerkezetét tárgyaló fő fejezet említi először a predikatív névszót (129) az igemódosítók osztályában: (13) Imre orvos lesz. (14) Imre gazdag lesz. E két példában a predikatív főnév és a predikatív melléknév is tulaj donítmány, de egyúttal propozitum is. Helyes az igemódosító értékről olyan értelemben szólni, hogy nem rendelkezik önálló referenciával (Kiefer 1992: 130). Érdekes a következő két mondat elemzése: (15) Imre lett az Európa-bajnok. (16) Az Európa-baj nok Imre lett. A (15) mondatban az egész verbális rész (lett az Európa-bajnok) egyetlen összetevőként szerepel, a (16)-ban (Imre lett) csak a lett ige кар V jelzést, de az Imre is a VP-hez, az igei csoporthoz tartozik. Vagyis - lefordítva jelen fejtegetésünk metanyelvére -aß típusú predikatív szerkezet alanya (az igealany: Imre) mindkét mondatban megjelölő (a típusú alany; designator). Ugyanakkor tulaj donítmány előtti helyzetben éles y-tagolással (úgyhogy fókusz után az ige és a tulaj donítmány egyetlen témataggá sorakozik mint a és ß típusú állítmány), ellenben tulaj donítmány utáni helyzetben, a (16)-ban, ahol a tulaj donítmány a mondat topikja, a propozitumon belüli altagolás érvényesül; az Imre megjelölő csak a propozitumon belüli у viszonyban, másodfokú fókuszként állítmányi jellegű, a és ß viszonyban pedig alany. Az ige csupán az intonációban csapódik hozzá. Ezért szólok itt altagolásról. A (16)-ban Az Európa-bajnok mint kiinduló helyzetbe: „Erős szél fúj? = 'Erős az a szél, amely most fúj?' De ez más mondat, és megint más, ha topik helyzetbe kerül: „Erős szél nálunk két éve nem fújt."