Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Ladányi Mária: Magyar nyelv (The Hungarian Language) (főszerk. Kiefer Ferenc) 417

zetet „A magyarországi magyar nyelvhasználat variabilitásáról" és a „Kétnyelvűség és többnyelvűség" c. fejezetekkel egy egységben, a harmadik részbe utalná. Ez a fejezet kétségkívül feldolgozza a téma alkalmazott nyelvészeti vonatkozásait is, de magának a jelnyelvnek, ill. a jelnyelvvel kapcsolatos kétnyelvűségnek a problematikája önmagában nem alkalmazott nyelvészeti kérdés. A harmadik tömb egységesebb lett volna, ha ide csak a nyelvváltozatokkal kapcsolatos témák kerültek volna, a „Neurolingvisztika", a „Pszicholingvisztika" és „A gyermeknyelv" c. fejezetek pedig (az utóbbi két fejezet szerzője Pléh Csaba), amelyek a nyelvészetnek nem elsősorban a nyelvváltozatokkal kapcsolatos határterületeit tekintik át, máshová kerültek volna. (A gyermeknyelvi fejezet a nyelvelsajátítás témájával foglalkozik, így ez a fejezet is a pszicholingvisztikai és nem a szociolingvisztikai tematikához kötődik.) Vitatható a szöveg és a stílus vizsgálatának szétválasztása is. A 2003-as kötetben a két fejezet a „Szöveg és stílus" c. nagyobb egység alfejezeteiként szerepelt; ezek az alfejezetek címükben is a két egymással összefüggő jelenséghez kötődtek (A szöveg, A stílus). A 2006-os kötetben e két fejezet (az érintett jelenségekkel foglalkozó tudományterületeket megnevező, megváltozott címmel) más-más tömbbe került: a „Szövegtan" a nyelvi rendszert leíró fejezetek közé, míg a „Stilisztika" a harmadik tömbbe (mindkét fejezet szerzője Tolcsvai Nagy Gábor). Természetesen egy fejezet általában több témához is kötődik, így nem könnyű eldönteni, hogy bizonyos fejezetek hová illenének leginkább. Mindent összevéve a magam részéről mégis szerencsésebbnek tartom a könyv 2003-as változatának részletezőbb, címekkel is alátámasztott tagolását, bár kétségtelen, hogy a korábbi változat jóval kevesebb fejezetet tartalmazott, ezért az anyag tematikus tagolását tisztábban lehetett megvalósítani. 5. Tartalomjegyzék, mutatók A könyv tagolásának áttekintését segítik a tartalomjegyzékek. A hagyományos tartalomjegyzékektől eltérően a nagyobb egységeket, az azokon belüli fejezetcímeket és a szerzők nevét a kötet elején található áttekintő tartalomjegyzék tartalmazza, míg a fejezetek belső tagolását a négy nagy rész mindegyike előtt megjelenő részletesebb tartalomjegyzékek mutatják meg. Ez a nagy terjedelmű újabb kiadványok jellegzetes megoldási technikája, ízlés kérdése, hogy a régi és az újabb megoldás közül ki melyiket szereti jobban (az olvasó szempontjából a hagyományos típus, amelyben minden információ egy helyen található meg, egyszerűbben kezelhető, viszont az itt is alkalmazott másik megoldásnak az az előnye, hogy a könyv szerkezete jobban kirajzolódik, az olvasó nem vész el