Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Ladányi Mária: Magyar nyelv (The Hungarian Language) (főszerk. Kiefer Ferenc) 417

ez a fejezet is a téma valamivel részletesebb megalapozását és tágabb keretekbe való beillesztését igényelte volna. 4. Tagolás A könyv tagolását érdemes a 2003-as változattal összehasonlítva tárgyalni. A korábbi, jóval rövidebb változat nyolc nagy, további fejezetekre tagolódó részből állt (Nyelvtörténet, Nyelvtani rendszer, Szöveg és stílus, A magyar nyelv területi változatai, A magyar nyelv társadalmi változatai, Nyelv és pszichológia, A beszédtevékenység, Alkalmazott nyelvészet). Mint a fentiekben már utaltunk rá, ezeknek a nagy egységeknek a fejezeteit zömmel ez a kötet is megtartotta, de -az új fejezetekkel kiegészítve - más csoportosításban, négy nagy tömbbe szervezve mutatja be őket. Kiefer Ferenc főszerkesztő bevezetőjében a négy nagy tömb témáját a következőképpen jelöli meg: az első tömb „a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel ... A második tömbbe kerültek a nyelvtörténeti tárgyú fejezetek ... A harmadik részben szerepelnek a magyar nyelv pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásaival foglalkozó fejezetek...", az utolsó rész fejezetei pedig „az alkalmazott nyelvészetről, illetve a nyelvészet néhány határterületéről szólnak" (9). Ezek a tömbök nem kaptak önálló címet, és ez bizonyos szempontból érthető is, hiszen nehéz lett volna az adott tömbbe tartozó összes (részenként 8 vagy 9) fejezet témájához átfogó címeket találni. Mégis, az olvasó tájékozódását segítette volna, ha a nagyobb részek címmel is megjelölhető, viszonylag egységes, átfogó témák köré szerveződtek volna, tehát vagy érdemes lett volna megtartani a korábbi struktúrát, vagy legalább egy, a mostaninál tagoltabb új struktúrát kialakítani. Annál is inkább felmerül ez az igény, mivel a négy nagy tömbbe való rendezés következtében bizonyos esetekben megkérdőjelezhetővé vált egy-egy fejezet strukturális helye. így például, mivel „A nyelvészet és területei" c. fejezet nem önállóan, hanem az első részbe (a nyelvi leírás területeivel foglalkozó fejezetek elé) szerkesztve szerepel, ez a megoldás - hamisan - azt sugallhatja az olvasónak, mintha a történeti nyelvészet nem tartozna a nyelvészet területei közé (ezt egyébként az emiitett bevezető fejezet sem állítja). „A magyar nyelvtudomány történetének áttekintése a kezdetektől a 20. század elejéig" c. fejezet a második részben, a magyar nyelv történetével kapcsolatos fejezetek között található. Ez a fejezet valóban történeti jellegű, de nem a magyar nyelv, hanem a magyar nyelvtudomány történetéről szól, tehát inkább a kötet végére kívánkozna. Vitatható „A magyarországi siketek közössége és a magyarországi jelnyelv" c. fejezet strukturális helye is, mivel magának a jelnyelvnek a problematikája ezt a feje-