Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Ladányi Mária: Magyar nyelv (The Hungarian Language) (főszerk. Kiefer Ferenc) 417

kívüli szakirodalomra való hivatkozások, ill. művek. A nyelvészet területeiről szóló, valamint a hangtani és mondattani fejezetekben a szerzők (a fejezetek sorrendjében: Nádasdy Ádám, Siptár Péter és É. Kiss Katalin) a formális kereten belül maradva, a felhasznált elméleti háttérre való reflexió és más keretekre való utalás nélkül tárgyalják a témájukat érintő kérdéseket. Ezek a fejezetek a saját elméleti keretükön belül igényesek, de hiányzik belőlük annak jelzése, hogy a bennük érvényesülő felfogás a tárgyalt jelenségeknek nem az egyetlen lehetséges nézőpontja, csak e nézőpontok egyike. Hiányzik ez az utalás még akkor is, ha a formális/generatív felfogás az utóbbi évtizedekben nemzetközileg valóban a legelfogadottabb nyelvelméleti keret volt. „A nyelvészet és területei", ill. a „Hangtan" c. fejezetek irodalomjegyzéke ugyanakkor tartalmaz számos olyan tételt, amely a szerzők felfogásán, ill. elméleti keretén túlmutat, míg a mondattani fejezet irodalomjegyzékében csak a fejezet elméleti hátterét jelentő formális/ generatív felfogásban írt munkák szerepelnek. 3.3. A fejezetek kidolgozottsági fokával, ill. a kifejtés módjával kapcsolatban az a kérdés merül fel, hogy az egyes fejezetek szerzői mennyiben vették tekintetbe azt, hogy kik lesznek a kötet olvasói. Ha egy egyszerű tanulmánygyűjteményről lenne szó, akkor egyértelműen a szakmabéli olvasók jelentenék a megcélzott olvasók körét - ebben az esetben az írások mélységét és hosszát, a tekintetbe vett részleteket és az érvelés módját is ez határozná meg. Mivel azonban kézikönyv jellegű kiadványról van szó, elsősorban a müveit, nemnyelvész olvasók jóval nagyobb táborát kell potenciális olvasóközönségként tekintetbe venni - ez pedig terjedelmi korlátokkal és kifejtésbeli sajátosságokkal kell, hogy együttjárjon. Ez a különböző fejezetek esetében különböző mértékben valósult meg. Az átlagos fejezethossz a nyelvleírási fejezetek esetében mintegy 25^-0, a többi részekben 25-30 oldal. A kötet bizonyos aránytalanságainak érzékeltetésére lássunk két szélsőséges példát. Az átlagos fejezethosszt a legnagyobb mértékben a neurolingvisztikai fejezet (szerző: Bánréti Zoltán) lépi túl a maga több mint 70 oldalas terjedelmével. Mivel ez a fejezet a formális/generatív nyelvelméleti kerethez igazodik, a benne szereplő nagy mennyiségű tényanyag és a területre jellemző sajátos terminológia mellett az elméleti háttér is eléggé megnehezítheti a feldolgozást a nyelvészetileg nem képzett olvasó számára. Az átlagosnál jóval rövidebb és könnyedebb lett viszont a nyelvészet területeiről szóló fejezet - mintha a terjedelem és a stílus is azt jelezné, hogy szerzője, Nádasdy Ádám valóban komolyan vette azt, hogy a könyv nem a szűkebb szakmának, hanem elsősorban a művelt laikusoknak szól. Mivel azonban a többi nyelvleírási fejezet - amelyekhez strukturális helyénél és jellegénél fogva ez a fejezet bevezetőül szolgál - a szakmai kifejtés szempontjaihoz igazodott inkább,