Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Asztalos Erika: Jean Perrot : Regards sur les langues ouraliennes 410

képpen a tagadás formális lehetőségeit (állandó formájú tagadószó és ragozott ige, avagy ragozott tagadó segédige és lexikális tartalmú főige tagadó tövének együttese) is igen bőséges - magyar, osztják, vogul, udmurt, komi, cseremisz, mordvin, finn, észt, lapp, tundrái nyenyec - példaanyaggal szemlélteti (121-140). Szintén elég átfogó képet nyújt a magyar és az obi-ugor nyelvek számjelölésének speciális eseteiről, némi kitekintéssel a finnre (141-162). A nyelvi adatok bősége és a többi uráli nyelvre való kitekintés jellemzi azokat a tanulmányokat is, amelyekben javarészt egy-egy uráli nyelvre koncentrál a szerző. Az erza-mordvin tárgy jelölésével kapcsolatos kérdéseket például igen sok szempontból megvizsgálja, s a tárgyas ragozás kapcsán még a vogulra is kitekint (83-103). Hasonlóképpen a nyenyec auditivusi igemód tárgyalásakor sem feledkezik meg ennek az igemódnak a többi uráli nyelvben megtalálható párhuzamairól (105-120). Az egész fejezetből mindössze egy, a magyar befejezett melléknévi igenév használatának lehetséges kiterjesztéseit felvázoló tanulmány marad meg egyetlen nyelv keretein belül (53-60). Perrot tanulmányai, ahogy már említettük, alapvetően szinkrón nyelvészeti kutatásokon alapulnak. A néhány uráli nyelvben meglévő ún. tárgyas - azaz határozott tárgyra utaló - ragozás kapcsán azonban néha történeti fejtegetésekbe is bocsátkozik a szerző, s a kötet több írásában is ismerteti e ragozástípus kialakulásával kapcsolatos elméletét. (Teóriája néha még olyan tanulmányokban is felbukkan, amelyek témája egyébként nem kapcsolódna szorosan a tárgyas ragozáshoz, így például a magyar és az obi-ugor nyelvek számjelölését vizsgáló dolgozatában [141-162], vagy a francia és a magyar mondat szerkezetét összehasonlító írásában [223-243].) Perrot kiindulópontja az, hogy az obi-ugor nyelvekben a tárgyas ragozású ige számban egyeztetve van azzal a mondatrésszel, amelyikről azt feltételeznénk, hogy tárgyi szerepet tölt be. Minthogy azonban a formális definíciók szerint az alany az a mondatrész, amellyel az igét számban (és személyben) egyeztetni szokás, felmerül a gyanú, hogy a tárgygyanús mondatrész az obi-ugor tárgyas ragozású szerkezetekben valójában nem is tárgyi, hanem alanyi funkciót tölt be. Ez a mondatrész ráadásul a nominativusszal megegyező alakú, tehát nem nyújt morfológiai bizonyítékot arra, hogy tárgy volna (az obi-ugor nyelvekben a főnevek alany- és tárgyesete formálisan nem különül el egymástól.) És minthogy az igei személyragok zöme a birtokos személyragokra emlékeztet, Perrot azt feltételezi, hogy itt valójában nem alany-tárgy-állítmány -típusú, hanem birtokos szerkezetekről van szó: az 'Elkészítettem a csónakokat' jelentésű mondat szerinte tulajdonképpen 'A csónakok az én készítményeim' szerkezetet mutatja. Ez a típusú szerkezet szerinte már az uráli alapnyelvben is létezett, teljes logikáját azonban csak az obi-ugor nyelvek őrizték meg: a magyarban és a mordvinban - a morfológiailag