Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Szemle, ismertetések - Asztalos Erika: Jean Perrot : Regards sur les langues ouraliennes 410
nyelvész nézeteit mutatja be a magyar nyelvről, illetve a korabeli magyarországi nyelvészet helyzetéről. A mü felépítéséről maga Perrot is képet ad az olvasónak az előszóban (7-9), és természetesen a tanulmányok eredeti megjelenésének pontos bibliográfiai adatait is közli (10-11). A kötetet a benne szóba kerülő nyelvek és nyelvészeti fogalmak mutatói (371-377) egészítik ki. Lássuk most részletesen, milyen módszerrel, milyen jelenségeket és milyen nyelveket vizsgál Perrot. Az első fejezetben részletesen ismertetett ún. globális morfoszintaktikai elemzés módszere abból a felfogásból indul ki, hogy a mondatszerkezet leírásához nem elegendő pusztán a mondatösszetevők és a közöttük lévő formális szintaktikai relációk feltárása: a mondat ugyanis mindig valamilyen információt közöl, s ennek az információnak a szerkezetét, szerveződését is figyelembe kell venni a mondattani vizsgálatok során.2 A mondat Perrot szerint kettős szerveződésű egység, egy „hagyományos értelemben" vett szintaktikai szerveződési szinttel (ennek egységei a különböző szintaktikai funkciókat betöltő szintagmák), valamint az ettől eltérő egységekkel rendelkező információs szerkezettel.3 Az utóbbi valójában a mondatösszetevők szerveződésére - és ezáltal az egész mondat felépítésére - is hatással van (csak Perrot szerint ezt nem minden szintaxiselmélet veszi figyelembe): az információs struktúrájukat illetően jelölt mondatok ugyanis a jelöletlenektől eltérő felépítésűek, azaz például eltérő szórendűek lehetnek. Az információs szerkezet szervezésében az intonáció is közrejátszik, úgyhogy Perrot szerint prozódiai szempontokat is be kell vonni a mondattani vizsgálatokba. A globális morfoszintaktikai elemzés módszere azonban - noha, jelentőségét hangsúlyozandó, a kötet bevezető fejezetében lett bemutatva - érthető okokból csak azokban a dolgozatokban kap szerepet, amelyekben kifejezetten a mondat felépítésével kapcsolatos problémákkal foglalkozik a szerző. A második fejezetben például szinte említés sem esik erről a megközelítési módról, hiszen az itt szereplő - döntően leíró jellegű, de elméleti következtetésektől sem mentes -tanulmányok többnyire morfológiai vonatkozású kérdéseket feszegetnek. A nyelvi jelenségeknek igen széles skáláját vizsgálja meg ezekben a szerző, hol egy, hol több uráli nyelv viszonylatában. Kutatásai olykor szinte az egész uráli nyelvcsaládra kiterjednek: a tárgy jelölésének problematikáját például a magyarban, a nyenyecben, a cseremiszben, a mordvinban, a permi nyelvekben és a finnben is megvizsgálja, sőt az obi-ugor nyelvekre is kitekint (61-81); hasonló-2 Ebben a tekintetben a globális morfoszintaktikai elemzés tehát a minimalista szintaxis egyes irányzataival mutat rokonságot. 3 A hagyományos téma-réma felosztás helyett Perrot az ún. support-apport-report tagolást javasolja, ahol a support körülbelül a témának, az apport a rémának feleltethető meg, a report funkciója pedig egy ismert, de az apport-Ъап nem pontosított elem azonosítása.
