Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Szemle, ismertetések - Asztalos Erika: Jean Perrot : Regards sur les langues ouraliennes 410
az uráli nyelvekről - olvashatjuk a kiadvány hátlapján az ajánlóban. Ehhez a körülményhez képest valóságos „uralisztikai mélyvíznek" tűnhet Perrot kötete: tanulmányai ugyanis nem bevezető ismereteket közölnek az uráli nyelvcsaládról, hanem éppen ellenkezőleg, meglehetősen elmélyült uralisztikai és nyelvészeti tudást igényelnek az olvasó részéről. Nem is meglepő mindez: Jean Perrot ugyanis olyan francia nyelvész, akinek az uráli nyelvek kutatása központi szerepet játszik mind tudományos életművében, mind tudományszervezési munkásságában. A Sorbonne volt professzoraként 1967-ben finnugrisztikai tanulmányi központot (Centre d'Études finno-ougriennes) hozott létre az egyetemen, 1985-ben pedig egyetemközi magyar tanulmányi központot (Centre interuniversitaire d'études hongroises) létesített. Jean-Luc Moreau-val együtt kiadási igazgatója az Études finno-ougriennes című folyóiratnak, és számos franciaországi és Franciaországon kívüli kiadványban, folyóiratban jelent meg uralisztikai témájú tudományos publikációja. Munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta. A Regards sur les langues ouraliennes (kb. 'Kitekintés az uráli nyelvekre') című munkája tematikailag - sőt bizonyos mértékben tipográfiailag is - meglehetősen heterogén mű, s ez a heterogenitás mindenekelőtt abból fakad, hogy a könyv voltaképpen válogatáskötet a szerzőnek a legkülönfélébb kiadványokban, folyóiratokban, sorozatokban, konferenciakötetekben már megjelent írásaiból. Az írások - témájuk szerint - négy fejezetbe lettek csoportosítva, amelyek közül a második és a harmadik fejezet mintegy a kötet „gerincét" alkotja. A második fejezet (Quelques traits des langues ouraliennes, 51-162) tanulmányaiban Perrot az uráli nyelvek egy-egy sajátosságát elemzi szinkrón szinten, míg a harmadik fejezet kontrasztív nyelvészeti tanulmányaiban (Études contrastives, 163-333) egy-egy uráli és indoeurópai nyelvet összevetve vizsgál meg néhány nyelvi jelenséget. Az utóbbi dolgozatokban rejlik talán a kötet legfőbb érdeme: a kontrasztív tanulmányok ugyanis a finnugrisztikában esetleg kevésbé jártas francia nyelvű olvasóközönség számára is érdekesek lehetnek (hiszen rámutatnak a számukra talán egzotikusnak tűnő uráli nyelvek és az általuk valószínűleg jobban ismert francia vagy latin nyelv analógiáira), illetve az uralisták számára is újat mondhatnak (a hagyományos finnugrisztikai kutatások ugyanis ritkán foglalkoznak az uráli és az indoeurópai nyelvek strukturális párhuzamaival). Nyelvészeti elemzéseinek egy részét Perrot sajátos, általa globális morfoszintaktikai elemzésnek nevezett módszerrel végzi, ezt a módszert ismerteti az első fejezet (Linguistique generale, 13—49) egyetlen tanulmányában. Végül a könyv utolsó, negyedik fejezete (Regards de linguistes sur le monde hongrois, 335-370) témáját tekintve eltér a korábbi fejezetektől, hiszen itt nem nyelvészeti kutatásairól számol be a szerző, hanem két huszadik századi francia
