Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Szemle, ismertetések - Schellbach, Ingrid: In memorian Hans Fromm 404

Hans Fromm germanisztikát, anglisztikát és klasszika filológiát hallgatott Berlinben, 1946-ban a tübingeni egyetemen doktorált germanisztikából. Akkor kezdett el behatóan foglalkozni a finn nyelvvel és irodalommal, amikor a második világháborúban katonai szolgálatra Finnországba, a lappföldi frontra hívták be. A háború és a fogság után 1949 és 1952 között finn lektorként tevékenykedett a tübingeni egyetemen, és már fordította V. A. Koskenniemi prózáját és Otto Manninen líráját, amikor 1952-ben német lektorként Finnországba, a Turkui Egyetemre került (1957-ig lektorként dolgozott, majd 1958—59-ig a germanisztika professzora volt). Mégis úgy döntött, visszatér Németországba. 1963 óta tartott előadásokat a finn nyelvről és finnugrisztikáról a müncheni egyetemen. Neki köszönhető, hogy 1965-ben a müncheni egyetemen megalapították a Finnugor Szemináriumot (1974-től Finnugor Intézet, 2001 óta Finnugor és Uralisztikai Intézet). így Berlin, Göttingen és Hamburg után München lett az a negyedik németországi egyetemi város, ahol a finnugrisztikát főszakként tanulhatták a diákok. Az intézetben finn és magyar lektorátust is létrehoztak. Hans Fromm a germanisztika és a finnugrisztika egyetemi magántanára volt. 1963-tól 1987-ig a müncheni egyetem Germanisztikai Intézetének főállású professzora, de rendszeresen tartott előadásokat a Finnugor Intézetben is, még emeritálását követően is hosszú ideig. Egyedülállóan kimagasló érdemeket szerzett a finnugrisztika németországi kiépítésében és megszervezésében. Szívügye volt a német-finn kapcsolatok fejlesztése, ápolása. Számos egyetemi és egyéb kitüntetésben részesült, mind Németországban, mind Finnországban; a Suomen Akatemia tagjaként 1990 óta viselte az akateemikko tiszteletbeli címet. Publikációinak jegyzéke terjedelmes és sokrétű; monográfiák mellett számos tanulmányt és recenziót tartalmaz és dokumentálja gazdag szerkesztői és kiadói tevékenységét is. A germanisztikán belül mindenekelőtt a német középkor irodalmával foglalkozott, a szóbeliség és az írásbeliség kapcsolatával, valamint a szóról és értelemről való középkori gondolkodással. A Finnországgal kapcsolatos tudományos munkásságát elsősorban a finn nemzeti eposz, a Kalevala iránti érdeklődése határozta meg. Kiemelkedő tudományos munkát végzett a finn nyelvtani kutatások területén is, előszeretettel foglalkozott a finn nyelv ógermán jövevényszavaival. Ez utóbbi téma kutatása 1957-es habilitációjától kezdve végigkísérte tudományos munkásságát. 1967-ben, hétévi munka után jelentette meg feleségével, Loréval közösen készített Kalevala-fordítását. A nemzeti eposzt finn eredetiből ültették át német nyelvre. Ugyan nem ez volt az eposz első és nem is utolsó német fordítása, de a szakemberek véleménye szerint még ma is a legjobb. Tudományos munkákban is számtalanszor idézik forrásként. Néprajzi és nyelvi szempontból, valamint eszmetörténeti hátterét illetően a leginkább szöveghű. És ami a szájhagyomány