Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

Tokomerrel végre azonosított legendás Negru Vodä idillikus honfoglalalását „megörökítő" 1866-os nagy olajkép mása látható. A volt miniszter a saját tekintélyével szentesíti a kumánok újrafelfedezését, de cikkének kopfjában, a 9-14. században a Kárpátok és az Al-Duna vidékére áradó idegenek hullámairól szólva, megjegyzi, hogy ezek az „asiatica vulva gentium-ból jött török, mongol és finnugor népek" (uo. 3) voltak. Cikkének befejező mondatában viszont figyelmezteti kollégáit Numa Denis Fustel de Coulanges 19. századi francia pozitivista történész egyik alapelvére, miszerint „mindig veszélyes összetéveszteni a hazafiságot, ami erény, a történelemmel, ami tudomány..." A régen esedékes fordulatot Neagu Djuvara „Thocomerius" - Negru-Vodä. Un voivod de origine cumaná la Inceputurile Tärii Románesti (első kiadása 2006) című könyve hozta meg, nagy felhördülést váltva ki a román közvéleményben. Jellemző, hogy az akadémikus cikkének Lábjegyzeteiben az olvasók figyelmébe ajánlják - mint legrészletesebb tájékozódási forrást - Pritsak Studies in Medieval Eurasian History című munkáját (1981). Az első kiadás évéről hallgatnak a Lábjegyzetek, de a 26 éves késedelemre nincs magyarázat. Talán hozzáfűzhetjük még, hogy a rejtélyes Negru Vodä nevében a 'fekete' jelentésű előnévre - a türk nevekben oly gyakori kara 'fekete' megfelelőjére - illett volna már korábban is felfigyelni, talán még a „legrészletesebb angol nyelvű tájékozódási forrás" negyedszázaddal korábbi reprint kiadása előtt... 7. A román nyelv szókészlete A monográfia terjedelmének több mint egynegyedét (44 oldalt, 37-81) foglalja el a román nyelv szókincsével foglalkozó fejezet, csaknem ugyanennyit a nyelvtani (fonetika, alaktan, mondattan) rész. Az 1940-es évek elején a középiskolai román nyelvkönyvek szerint a román nyelv szókészletének két ötödét tekintették latin, további két ötödét szláv, a fennmaradó egy ötödét pedig vegyes eredetűnek. Akkor még elhangzottak olyan román vélemények is, hogy az újlatin nyelvek közül a románban a legkisebb a latin eredetű szavak száma. Sala a fejezet bevezető részében hozzávetőlegesen 2000-re teszi a román (és valamennyi újlatin nyelv) örökölt latin elemeinek számát. A többi összetevő eredetéről és számáról Sala itt sem nyilatkozik. Megközelítőleg 100-ra becsüli azoknak a latin szavaknak a számát, amelyeket csak a román őrzött meg. Ezek közül példaként 30-at sorol fel. Kettő közülük az albánban is megvan: román crestin 'keresztény' - albán (geg nyelvjárás) i krishten 'ua.', román imparat 'császár, uralkodó' - albán mbret 'király'. Sala körülbelül 500-ra teszi azoknak a latin szavaknak a számát, amelyek valamennyi újlatin nyelvben megmaradtak, a román kivételével. Ezekkel kapcsolatban Fischernek a már