Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

hogy a román nyelv csak az ószlávval való érintkezés után alakult volna ki" (Sala 34)." Ez a vélemény szöges ellentétben áll a legjobban képzett román szlavisták, köztük a már említett loan Bogdan (1864-1919) meggyőződésével is. A román nyelv számos (legalább 2000 vagy ennél is több?) szláv jövevényszava után néhány mondatot megérdemel a románokat (legalábbis a dákorománokat) ért sztyeppéi türk népek, főként a kumán (a magyar nyelvhasználatban kun) nyelv hatása is. Pétre Diaconu két monográfiát is szentelt ennek a témának (1970, 1978), de ezek csak franciául jelentek meg, és nem váltottak ki - vagy nem is válthattak ki? - nagyobb visszhangot a román szakmai körökben. Nagyobb „hatása" volt viszont egy addig ismeretlen pap, loan Ferent Cumanii si episcopia lor, Blaj, évszám nélkül megjelent monográfiájának, ami 1981-ben a Szent István Társulat gondozásában magyarul is (A kunok és püspökségük) napvilágot látott (Ferent 1981). A könyvre ugyanis maga Nicolae lorga reagált, aki a nagy román történész vitathatatlan tekintélyével akarta lehetetlenné tenni a szerzőt és kellemetlen könyvét, többek között azzal az állításával, hogy a kumánok tömeges megtérítését karddal érték el. A valószínűleg csángó származású pap viszont bátran válaszolt a méltatlan kritikára és megvédte művét. Pétre Diaconu román turkológus óvakodott belebonyolódni a kumánvlah szimbiózis kényes kérdéseibe, bár igyekezett bemutatni a kumán nyelv széleskörű hatását a délromániai, főként az olténiai mikrotoponímiában, a kumán eredetű helynevek közül olyanokat is megemlítve, mint Galati, Bärlad, Tecuci, Vaslui városa, a Bärägan - ennek jelentése 'hóförgeteg' -, Burnas síkság, Havaselve két „gabonahombára" stb (Diaconu 1978: 26-34). A kumánok valóban kevés nyomot hagytak a román nyelvben, de jelentős, egyes történészek szerint döntő szerepük volt nemcsak a Bolgár-román cárság megalakulását megelőző harcokban (1185-1187), hanem a havaselvei román fejedelemség megalakulásában is, hiszen a mai hivatalos román történetírás szerint ennek megalapítója, Bäsärab, a dinasztia-alapító maga is kumán volt, nemcsak a neve (jelentése 'nagy tekintélyű úr'). A kumán nyelv nyomainak kutatását a román nyelvben megnehezíti ugyan a türk és az oszmán-török eredetű szavak és toponímia különválasztása, de a sok származékkal rendelkező román dusman 'ellenség' (Schütz 2002: 167) szón kívül (amely kiszorította a korábbi, szláv eredetű vrajbá 'ellenséges viszony', vrájbas 'ellenség' stb. szóbokrot) kumán eredetűnek tekinthető például a román capcaná 'csapda', arcán 'pányva' szó is. Sala monográfiájának 25 oldalas előzetes észrevételei között 8 sornál többet érdemelt volna legalábbis a kumánok tagadhatatlanul jelentős szerepe a román történelemben, a havaselvei államalakításban. Tavaly a román történészek -közel 30 éves hallgatás után! - leporolták és „újra kinyitották a kumán dossziét", írja Räzvan Theodorescu akadémikus a román História c. folyóirat 2007 augusztusi számában (2007. VII/68. 3-5), amelynek a címoldalán a kumán