Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

A nyelv latin eredetét a 17. század folyamán a moldvai krónikások és a tudós Dimitrie Cantemir (1673-1723) moldvai fejedelem fedezte fel. A 18. században még az Erdélyi Iskola vezetői is Supplex libellus Walachorum sive Dacoromanorum címet adták (1791-ben!) a császárhoz intézett beadványuknak, azaz népüket ők is oláhoknak vagy dákorómaiaknak nevezték. A dákorómaiból dákoromán, a romanus latin szóból pedig román csak később lett, nem utolsó sorban éppen a Budai Egyetemi Nyomda hathatós közreműködésével. Csak sajnálni lehet, hogy a környező országokban milyen mélyen hallgatnak ennek a nyomdának az áldásos tevékenységéről, amit anyanyelvükön írt több száz mű kiadásával és terjesztésével a környező etnikumok kultúrájának és nyelvének fejlődéséért, többek közt a román nyelv latin betűs írásának terjesztéséért fejtett ki. Nem csak a szerzőnek, de román és többek között néhány mai szlovák kollegájának is érdemes volna elolvasnia Domokos Sámuel (1994), valamint Käfer István (1977) adatokban bővelkedő kötetét. Az Egyetemi Nyomda érdemeiről (csaknem harmadfél száz román nyelvű könyv, köztük az 1780-ban kiadott, latin betűs román Nagy katekizmus és az ugyancsak latin betűs, 1797-es kiadású ABC sau bucoavnä spre folosul niamului romänesc - ABC oder Namenbüchlein zum Gebrauche der Nazional-Schulen in dem Königreich Ungarn und in den damit verbundenen Staaten), és 400 éves jubileumáról Romániában megfeledkeztek, a szlovákiai Nagyszombaton (Tmovo) rendezett jubiláris ünnepségre pedig az 1777-ben Mária Terézia rendeletével Budára telepített Egyetemi Nyomdát meg sem hívta a nacionalista utókor. A román nyelv általánosan elfogadott hangtörvényei szerint a latin hangsúlytalan о hangzójának a románban különben is csak и felelhet meg. A balkáni Durmitor hegység középkori, vitathatatlanul román eredetű neve sem létezett soha *Dormitor hangalakban. Egyébként a szabályos о > и változást tükrözi a román nép és nyelv mai neve a különböző európai nyelvekben: roumain (francia), rumeno (olasz), rumun (albán), rumun, rumunski (szerb, de az első szótag и hangzóját minden szláv nyelv megőrizte), Rumäne, rumänisch (német), roumanós (görög). Vannak, akik emlékeznek még a Ceausescu-diplomácia szívós és végül sikeres erőfeszitéseire, hogy az angol kormány változtassa meg a Rumanian 'román' angol névszó és a hozzá tartozó szóbokor eredeti angol helyesírását. Országh László Magyar-angol szótárának 1977-es kiadásában az angol szó már R(o)umanian, illetve az országnév R(o)umania alakban, az Oxford University Press kiadásában 1998-ban megjelent Albanian-English Dictionary (Newmark 1998) nagyszótárban pedig már a kért Romania változat található. Nem lehet egyetérteni a szerzőnek azzal a következtetésével sem, hogy mivel a román nyelv szláv jövevényszavainak legrégibb elemei nem tükrözik a román örökölt latin szavaiban végbement változásokat, ezért „nem mondhatjuk azt,