Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)
Tanulmányok - Mus Nikolett: Tagadás a tundrai nyenyec nyelvben (Negation in Tundra Nenets) 7
nyilatkozásban kifejezett cselekmény nem következik be, míg ha csak valamely összetevőt tagadjuk, a jelentés ugyan módosul, de a cselekmény bekövetkezik, mivel azt nem befolyásolja a tagadás. Másrészt mondattagadás során a megnyilatkozásban kifejezett állítás nem előfeltételezhető, míg a megnyilatkozás egyetlen elemét érintő tagadás esetén a tagadott elem sokszor következtethető ki a megelőző diskurzusból. Végül az eddigiekből következően az összetevő-tagadás sokszor kontrasztív, mivel a megnyilatkozás egy adott elemét tagadva egyúttal kizárja azt, mint potenciális lehetőséget, s ezzel párhuzamosan a kizárt diskurzuselem helyett sokszor felkínál egyéb alternatívá(ka)t, kontrasztba állítva a tagadott konstituenst mindaz(ok)kal, ami(k) az aktuális szituációban megvalósulni látsza(na)k. Mindezek a különbségek azonban csak tipikus jellemzői a tagadás két típusának, de nem írható le egy olyan szabály, mely szerint, ha a tagadott megnyilatkozás előfeltételezhető és kontrasztív, akkor az kizárólag konstituens-tagadás lehet, illetve fordítva. Mivel logikailag minden nyelvben van lehetőség a mondat- és a konstituenstagadás közötti különbség kifejezésére, így a tundrái nyenyec nyelvben is van mód erre. Dolgozatomnak azonban nem elsődleges célja, hogy részletesen bemutassa a két tagadástípus közötti különbséget, így ez a fejezet csak néhány tipikus konstrukció12 bemutatására korlátozódik. A továbbiakban azt vizsgálom, hogy hogyan lehetséges a mondatnak csupán valamely - nem igei - összetevőjét tagadni, s milyen változások következnek be ebben az esetben a mondatban. Az eddigiek során láthattuk, hogy a szintaktikai és a szemantikai tagadás alapvető eltéréseket mutat a nyelvben, így indokoltnak látom a továbbiakban e két csoport külön tárgyalását. 4.1. Verbális és nominális állítmány tagadása szintaktikai tagadó igékkel A 3.1. fejezetben bemutatott szintaktikai tagadó segédigékkel megvalósuló tagadó szerkezetek az eddigiek során ábrázolt sorrendben tipikusan mondattagadásra alkalmasak (kivétel a [19] mondat), így a mondatban kifejezett teljes állítás tagadása következik be. Ez a tagadó szerkezet mindig a mondat végén áll, semmilyen összetevő nem követheti. A nyelv erősen kötött szórendi tulajdonságából következik, hogy szintaktikai tagadó elemekkel nem lehet úgy valamely mondatrészt tagadni, hogy a mondat alapszórendje megváltozzon. Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy hogyan valósulhat meg csak egy összetevő tagadása. Ahhoz, hogy világossá váljon a nem igei mondatrész szintaktikai 12 Ennek értelmében nem foglalkozom külön minden egyes tagadó igével, illetve a vizsgálatomból kizárom a tagadó partilculákat is.
