Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

szerző következtetéseihez. Sala ugyanis (32) a (dáko)román aur 'arany' < latin aurum szó megőrzését a dáciai aranybányák létéhez kapcsolja, mivel ez a latin szó a többi román nyelvjárásból hiányzik. A szerző nem említi meg, hogy a latin szó ar (határozott alakban ari) alakban és 'arany' jelentésben az albánban is megmaradt (a diftongus redukálódását illetően vö. latin, laurus 'babér' > román laur 'ua.', albán lar 'ua.'). A másik az a semmivel sem alátámasztott feltevés, hogy a Duna folyó román neve - Dunáre - „valószínűleg őshonos név" (Sala 27). A témával foglalkozó nyelvészek - Marius Sala kivételével - egyetértenek abban, hogy a folyó neve indo-iráni (vö. danu 'víz, folyó') eredetű, ezt vették át a szlávok Dunaj alakban, tőlük pedig a magyarok. A folyó román neve talán inkább egy *Dunaj-ráu típusú, ma már elmosódott összetétellel ('Duna folyó') magyarázható. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlítenünk, hogy az árumén nyelvjárásban a folyó neve Dunare (Kiurkciev 1994: 53), ami a bolgár Dunav reka névre is visszavezethető. És végül a hivatkozás Vasile Pärvan régészre, aki szerint a románoknak semmilyen földrajzi fogalomhoz sem kapcsolható román neve is azt bizonyítja, hogy „a románok mindenütt jelen voltak a Balkánon" (!?) (Sala 32). A román etnikumnak a középkorban általánosan elterjedt blakhoszvlakhosz (bizánci görög), vlah (szláv), olati vagy olaci nostri (a középkori latin nyelvű magyar oklevelekben), oláh (magyar), Walachei (német 'Oláhország'), karavlah (a balkáni utazók középkori latin nyelvében Latini nigri) a kelta blahvlah szóra vezethető vissza, ami viszont 'római' jelentésben volt használatos és csak később vette át a magyarban is dokumentált 'olasz' jelentését. A latin romanus szó, mint már említettük, csak az eredetük emlékét megőrző arumének körében maradt meg, Pásztorrománia többi csoportja a szláv tengerben ennek a származásnak a tudatát nem őrizte és nem is őrizhette meg, hiszen nem volt meg hozzá a megfelelő (latin) összehasonlítási alapja sem. Vagy talán a havaselvei fejedelemség cimerébe még a 17. században is valamilyen tévedés folytán került volna a magyar koronától való függést is tükröző Ungrovlachia országnév? Az Ardelean(u), a Moldovean(u) és a Muntean(u) családnév mindenesetre sokkal régebbi keletű, mint a Tara Románeascá országnév. (Itt fel kell hívnunk a figyelmet a román historikusok és nyelvészek egyik apró, de sorozatos „csúsztatására" - ami a Román Tudományos Akadémiának a rendszerváltozás után kiadott és nagy vihart kavart nemzeti történelmének első köteteiben igen gyakori: a latin terra 'föld' > román tara 'ország' szópárban mutatkozó szemantikai változást ügyesen kihasználva, a középkori magyarországi latinoklevelekben gyakori Terra blachorum, Terra olatorum kifejezést következetesen fara románeascá 'Román ország' fordításban adják vissza, míg pl. az ugyanazokban a latin szövegekben előforduló Terra Cumanorum elnevezést pamántul Cumanilor (azaz 'Kumánok földje') fordításban közlik. így aztán természetes, hogy a 12-13. sz. Erdély térképén a román kiadásokban egyre több Román ország jelenik meg.