Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

Az intenzív szláv hatás a román nyelvet és etnikumot a Balkán keleti felében érte a bolgár cárság fénykorában, Szimeon uralkodása alatt (893-927). A vlah tereitető pásztorok kiválása az albán-vlah szimbiózisból természetesen már korábban megkezdődött, amikor megindult a vlah pásztortársadalom gazdasági és társadalmi differenciálódása. Feltűnő, hogy Sala meg sem említi loan Bogdan, az első jól képzett román szlavista nevét, aki már egy évszázaddal ezelőtt ezeket a szavakat mondta akadémiai székfoglaló beszédében: „A szláv elem olyan nyilvánvaló befolyást gyakorolt nemzeti mivoltunk kialakulására, hogy túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szó sem lehet román népről, amíg a 6-10. század folyamán az őshonos román lakosság magába nem szívta a szláv elemeket" (Bogdán 1905: 21). Ez a kutató a szlávokat aromán szintézis alkotó elemének tekintette (Bogdán 1894: 17-19 és 25). De Sala sem őt, sem tanítómesterének az írásait nem említi a román nyelvre gyakorolt szláv hatás témakörében. Pedig Alexandru Rosetti fentebb hivatkozott öt kötetes monográfiájában egy teljes kötetet szentelt a román nyelvre gyakorolt szláv hatásnak. Ide kívánkozik néhány gondolata, amiket olyan nagy nemzetközi tekintélyek véleményével támasztott alá, mint pl. Franz Miklosich, Petar Skok, Konstantin Jirecek: „A román nyelv struktúrájában olyan nem-latin vonásokat is mutat (...), amiket csak a szláv nyelvvel és a két nyelv közötti szoros érintkezéssel lehet magyarázni. A formákra utalunk. Ebben a kategóriában, a román nyelv struktúrájában, a szláv elemek léte feltételezi a két nyelvi rendszer egymás melletti létezését és egymásba való behatolását ugyanannál a beszélőnél: a romanizált nyelvet, illetve a szláv nyelvet beszélőnél; a jelenség pedig a románok és a szlávok szimbiózisával magyarázható egészen addig, amíg az előzők nem asszimilálják az utóbbiakat. Tehát ahhoz, hogy a szláv elemek behatolhassanak a román nyelv nyelvtani szerkezetébe és alapszókincsébe, a két nyelv között sajátságos természetű kapcsolatoknak kellett lenniük. A fentiekben leírt nyelvészeti jelenséget bilingvizmusnak nevezik." (Rosetti 19645:

П1У36). Majd a következő oldalon: „Amikor a 12. században megjelennek a történelem színpadán, a Dunától északra már igen sok román található. Ezt a megnövekedett népességet természetesen az egykori romanizált lakosság alkotta, amihez hozzáadódtak a romanizált szlávok. Tehát a román nyelvre gyakorolt szláv befolyás a szupersztrátum egyik esete: az újonnan érkezettek nyelve rárakodott az ott élő lakosság nyelvére és ennek átadta a jellegzetes vonások egész sorát..." (uo. 37). Azokat az olvasókat, akik nem ismerik a Balkán és a Keletrómai Birodalom korai középkori történetét, Marius Sala szándékosan vagy akaratlanul, de alaposan félrevezeti az alábbi okfejtésével: „A 6. sz. elején, Justinianus alatt, a Duna bal partján lévő erődítmények visszafoglalásával és megerősítésével a római uralom újra visszatér a Bánságba és Olténiába." (Sala 23). Majd a következő