Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

birodalom északi határára érkezett gótokat. A felszentelő és az újonnan felszentelt püspök is az ariánus eretnekséget hirdette, Wulfila görögül, hiszen latinul nem is tudott, a Bibliát görögből fordította gótra, összeállítva a gót ábécét és elkészítve az első germán nyelvű műfordítást. Nyilván nem a romanizált dák keresztények számára... Sala Dácia gyors és intenzív romanizálásának alátámasztására megemlíti azt a valós tényt is, hogy a római provinciában másfél évszázadig tartó római hódoltság után 2 628 felirat került elő, a délkelet-európai római provinciák közül ennél többet csak Dalmáciában (8525) és Pannónia Superior provinciában (3824) találtak. A szerző azonban bölcsen hallgat két zavaró körülményről, éspedig arról, hogy a markomann-háborúk után a feliratok egyre nagyobb száma készült görög nyelven, továbbá arról, hogy ilyen nagy mennyiségű felirat közül mindössze 40 akadt, amelyiken trák eredetű személynév olvasható (akik a feliratot állíttatták, feltehetőleg az Al-Dunától délre fekvő egyik provinciában álltak be valamelyik légióba), dák személynév viszont egyetlen egy sem került elő. (Ezzel a kérdéssel különben Mócsy András is részletesen foglalkozott A római név mint társadalomtörténeti forrás (1985) című művében.) 4. Dácia Traiana provincia kiürítése jót tett a romanizált lakosságnak... Mint ismeretes, Dácia provincia kiürítéséről (271-ben vagy 273-ban) két római történész, Eutropius és Vopiscus számol be. Az egyik a „rómaiak" kivonásáról, a másik pedig „a teljes lakosság" áttelepítéséről ír, örökzöld vitatémát szolgáltatva a historikusoknak, hogy valójában mi is történt a 3. század végén. Mielőtt ebben a kérdésben állást foglalna, a szerző Sextil Puscariu román nyelvész egyik gondolatát idézi: „Dácia kiürítése az ottani romanitás javára vált, mert ha Róma fegyveres ellenállást tanúsított volna, a támadók megsemmisítették volna a romanizált lakosságot, ahogyan egy ciklon is keresztülszáguld a túlságosan gyenge gáton, mindent elsöpörve, amit útjában talál. Mivel azonban semmilyen ellenállásba sem ütköztek, a különböző támadók minden irányban szétszéledhettek, már nem voltak képesek akkora erővel lesújtani, ahogyan a tenger hullámai is elenyésznek a nagy kiterjedésű tengerparti fövényen..." (Sala 23). Ezt aztán egy újabb idézet követi, ezúttal Alf Lombard svéd romanistának a tollából (aki 1985-ben franciául írt román történeti alaktant adott ki): „Megállapíthatjuk, hogy sok évszázaddal Dácia elhagyása után, ugyanazokon a területeken egy újlatin nyelven beszélő kompakt lakosság él: ellenkező bizonyítékok előteremtéséig, amelyeket a kontinuitás elméletének ellenfelei képtelenek produkálni, a logika és a jóérzés csak egy következtetést diktálhat: a romanizált lakosság az első évezredben nem tűnt el Dáciából"(Sala 23-24).