Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

Marius Sala az említett két latin szerző közül főként Eutropiusszal foglalkozik részletesebben, akinek a magatartása megítélése szerint „a rómaiak hivatalos hazafias ideológiájába illeszkedik, amelyik »papiron« egy új provinciát létesített, majd kettőt ugyanazon a néven - Dácia Ripensis és Dácia Mediterranea -, de a Dunától délre" (Sala 24). Továbbá „Eutropius az egyetlen latin szerző, akit háromszor is görögre fordítottak, minek következtében a bizánci szerzők szórványos hivatkozásaikban egészen a középkor végéig ösztönösen Eutropius változatát veszik át (...) Ezt a tendenciózus hagyományt különben más latin forrásokban is megtaláljuk" (Sala uo.). De Eutropiusszal szemben van egy „jó" hagyomány is, amelyik Jordanestől származik. „Ezt olyasvalaki fogalmazta meg - szögezi le Sala-, aki az Al-Duna mentéről származik, tehát jól ismerte a Duna menti területeket, amelyekről sok mindent tudott, feltehetőleg bizonyos szájhagyományokból is. Jordanes rendkívüli érdeklődést tanúsít Moesia iránt, kompetens személyként kiegészíti és kijavítja felhasznált forrásait. Dácia kiürítésének esetében kijavítja Festus szövegét, aki Eutropius szövegét másolta le, kijelentve, hogy »...amikor Aurelianus császár visszarendelte onnan a légiókat, ezeket Moesiába telepítette...«" (Sala 24). Ezek után Sala így folytatja: „Dácia kiürítése nagy horderejű esemény volt a dunai régió életében, amit Jordanesnek, aki erről a tájékról származott, ismernie kellett és meg kellett őriznie az emlékezetében. О tehát a hadsereg kivonásáról beszél, ami a római közigazgatást jelenti, más szóval a hivatalos intézményeket..." (Sala 25). Jordanesre, néhány évvel Sala monográfiája első kiadásának megjelenése után, egy másik román szerző is hivatkozik, mégpedig Lucián Boia (1944- ) bukaresti történész professzor Románia, tarä de frontiéra a Europei [Románia, ország Európa határán] (2002) című, először angol fordításban megjelent monográfiájában. A professzor már az 1990-es években nagy döbbenetet keltett hazájában Istorie si mit in constiinta romäneascä (1997, később magyar -Történelem és mítosz a román tudatban - és angol fordításban is megjelent), továbbá Jocul cu trecutul. Istoria intre adevär si fictiune (1998) [Játék a múlttal. A történelem az igazság és a fikció között] című mítoszromboló monográfiáival. Idézzük Jordanesszel kapcsolatos gondolatait: „A kommunista ideológia munkára fogta a dákokat a nacionalizmus erősödésének időszakában, a 80-as évek táján (amikor nagy pompával ünnepelték meg a Burebista vezetésével alakult első dák állam megalapításának 2050. évfordulóját, kiigazítva a kronológiát, hogy a megemlékezésre sor kerülhessen, mivel lehetetlen pontosan megállapítani, mikor is kezdte uralkodását a dák király) (...) Aktualizálták Nicolaie Densusianu idealista tézisét a latin és a dák nyelv azonosságáról (Traianus híres oszlopának domborművein a római császár tolmács nélkül tárgyal a meghódított dákokkal!). Ezzel kiiktatták a romanizálást, mivel a rómaiak csak Dácia ideiglenes bitorlói voltak (...) Ezzel szemben össze-