Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

leigázott különböző etnikumokra. így például Julius Caesar diadalmas hadjárata után a galliai kereskedők siettek elsajátítani a latin nyelvet. Sőt „időszámításunk 21. esztendejében Gallia legjelentősebb személyiségeinek a fiai már az Autunban létesített római iskolába jártak..." (Sala 15-16). Ennek következtében anyanyelvük mindinkább háttérbe szorult. A latin nyelv átvételi folyamatának időtartama a római hódítás nyomásától és a helybeli lakosság nyelvének fejlettségétől, kulturális színvonalától függött. „A latin a kultúra nyelve volt -állapítja meg a szerző -, szemben az őslakosság nyelvével, ami a beszélt nyelv szintjén maradt (...) A latin nyelv rendelkezett az írásbeliség előnyével..." „Idővel, nálunk is, mint nyugaton, a latin, a Birodalom nyelvének tekintélyével, a fő érintkezési eszközzé vált az őslakosság nyelvének rovására, amit lassan elhagytak..." (Sala 16). Dácia őslakosai a dáko-géták, akikről először géták néven a Kr. e. 6. század görög szerzői (mindenekelőtt Hérodotosz) tesznek említést, és akik az Al-Duna, a Fekete-tenger és a Balkán-hegység közötti területen éltek. Később, Kr. u. az 1. századtól kezdve az idősebb Plinius és Tacitus írásaiban találkozunk Daciával, mint a Dunától északra fekvő terület nevével, és ennek lakóival. Burebisztának (más változatban Boirebisztának), majd későbbi utódának, Decebalusnak ugyanis nem volt sem egységes népe, sem központi irányítású országa, hanem mindketten törzsszövetségbe kényszerítették a térség törzseit, köztük a kelta szkordiszkokat is. A szerző szerint a géták és a dákok dák nyelven, „egyesek szerint trako-dák nyelven" (Sala 17) beszéltek, amely az indo-európai nyelvcsaládhoz tartozott. Sajnos, a szerző nem árulja el, kik azok az „egyesek", akik a dákok és a géták nyelvét „trako-dák" nyelvnek nevezik (ahogyan azoknak az „egyes szakembereknek" a nevét sem, akik a térség több folyónevét ebből a hibridnyelvből próbálták származtatni). A dák nyelvből, mint ismeretes, mindössze néhány (60) gyógynövény neve maradt fenn (Dioszkoridész Pedaniosznak, Claudius és Nero görög orvosának és Pszeudo-Apuleiosznak a feljegyzésében), több szó hibás vagy vitatott görög átiratban, de ezek közül is a tüzetes vizsgálódás után mindössze 16-20 szóról feltételezhető, hogy valóban dák szó lehet. Vladimir Georgiev bolgár akadémikus, a szófiai Trakológiai Intézet alapítója arra a következtetésre jutott, hogy a dák korántsem valamilyen trák nyelvjárás, hanem önálló indoeurópai nyelv volt, ezt pedig egy általa „felfedezett" kis-ázsiai nyelvvel rokonítja, amit „moesiai" nyelvnek nevezett el. (Georgiev 1977) A nyelvtudomány ezt a hipotézisét máig sem fogadta el (Georgiev négy glosszára és egy kétszavas kis-ázsiai feliratra hivatkozva fogalmazta meg azóta feledésbe merült hipotézisét Trakite i tehnijat ezik - Les Thraces et leur langue című monográfiájában.) A trák nyelvemlékeket előtte a szintén bolgár Dimitar Detschew gyűjtötte össze és elemezte (1952, 1957), de eddig csak néhány trák nevet és glosszát sikerült megfejteni. Hogy mennyire