Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Schütz István: A múlt nyomasztó öröksége : Gondolatok egy új román monográfiáról (Sala, Marius: De la latină la romănă [A latintól a románig]) (The weight of the past. Thoughts on a new Rumanian monograph) 343

sötétben tapogatózik a kutatás, arra csak egy példa: a híres ezerevói gyűrű görög betűs trák feliratáról eddig több mint egy tucat „megfejtés" készült (maga Georgiev kettőt is adott), de ezek még köszönő viszonyban sincsenek egymással. (Még az sem biztos, hogy a gyűrű - két és fél cm-es átmérőjű! - valóban gyűrű volt-e). Eddig mindössze annyi tekinthető biztos eredménynek, hogy a feliratban kétszer is előfordul a 'király' jelentésű részosz trák szó. A kutatók még azt sem tekintik bizonyított ténynek, hogy a dák és a géta ugyanaz a nyelv vagy egymáshoz közel álló nyelvjárás lett volna, hiszen Hérodotosz, akire a román kutatók hivatkoznak, történetíró volt, nem pedig dák nyelvjáráskutató. Ezért be kell érnünk annyival, hogy a dáko-géta, a géto-dák, a trako-dák és a moeso-dák megannyi fantáziaszülte fogalom, amelyekről még sejteni sem lehet, hogy valamelyiknek egyáltalán van-e valami köze a valósághoz. Jellemző, hogy egy néhány évvel ezelőtt megjelent romanisztikai tankönyvben (Alliéres 2001) a következő sommás megállapítást olvashatjuk: Ha az illírek, a trákok és a dákok nyelve közül „az első kettő... csak nagyon felületesen és futólag szolgált szubsztrátum-nyelvként a latin számára, a dákok annak a népnek az alapját alkották, amelyik ma románul beszél - de sajnálatos, hogy semmit sem tudunk a nyelvükről, amely, mégis úgy tűnik, indoeurópai volt..." (Alliéres 2001: 14). Tegyük hozzá, hogy a ránk maradt dák személynevek közül néhányról bebizonyosodott, hogy kelta eredetűek, így többek között Decebalus és Dicinius, görög átiratban Dekainosz főpap neve is. A szkordiszkok, görögösen szkordisztai kelta törzs Al-Duna menti hódításai - feltehetőleg - eljuttatták az ott élő etnikumokhoz is a vasból készült fegyvereket, és miként Julius Caesar korában a görög nyelv és kultúra Rómában, ugyanúgy Decebalus idejében a dákok körében a kelta lett a „divat". Kelta kardokból több is előkerült a dák tarabostes elöljárók sírjából. Itt jegyezzük meg, hogy a görög szerzők csak a kotinok kelta törzséről tesznek említést, akik a vas bányászatára és feldolgozására szakosodtak. Traianus császár győzelme után nem találunk több említést erről a kelta törzsről, viszont a hódítók a Balkánról a bányászatra szakosodott illír pirusztákat telepítették be Dáciába a bányák müvelésére. Ugyanakkor a dák sírok leletanyagából arra lehetne következtetni, hogy a vas feldolgozásához is értettek. Sala megállapítja, hogy „...miként az újlatin nyelvek más területein, a trakodákok betelepedése előtt itt is laktak más etnikumok is, de ezeket a trako-dákok asszimilálták..." Egyes szakemberek ezektől az indo-iráni etnikumoktól próbálták származtatni a Duna, (románul Dunärea), a Dnyeszter (románul Nistrul), a Prut és az Olt nevét, amiket mások dák eredetűeknek magyaráznak (nincs kizárva, hogy mindkét félnek igaza van, amennyiben a trako-dákok átvették a szkíta neveket, majd ezek a nevek a latin közvetítésével jutottak el a jelenkorba...") (Sala 18). A dák nyelvről egyébként vajmi kevés ismeretünk van, teszi hozzá, mindössze néhány szó görög vagy latin átiratban, mert dák