Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

„megjelennek elemek a megvalósulás során" (86). A sikertelen lemmakeresés speciális esetei az ún. freudi elszólások. Bár beszélhetünk akár freudi-jungi elszólásról is, hiszen nemcsak ösztönlényünkből eredő gonoszságaink és félelmeink, hanem vágyaink is megnyilvánulhatnak bennük, ahogy erről a következő nyelvbotlás ékesen tanúskodik: Társaságban egy nőnek előbb mindig egy férfit kell kívánni 'kínálni' - mondotta a fiatal ara, aki süteményes tálcával a kezében először vőlegényéhez, a társaság egyetlen férfitagjához fordult. „A lemma megtalálását követi a lexémakeresés. A lexéma a szó hangzó alakjának terve, információegyüttes a szó morféma- és szótagstruktúrájáról, hangsúlyviszonyairól, a benne szereplő beszédhangokról és azok sorrendjéről" (89). Ha a közlő csak néhány formai összetevőjét találja meg a lexémának, de egyetlen szóalakot sem sikerül aktiválnia, akkor áll fenn a „nyelvemen van" jelenség. Ha sikerül ugyan valamely lexéma aktiválása, ám az „hangzásában hasonló, jelentésében eltérő" szóalakként bukkan a felszínre, akkor történik nyelvbotlás. Az, hogy jelentésükben mennyire térnek el, változó lehet. Olykor tartozhatnak akár közös szemantikai mezőbe is, mint a restaurálni a párbeszédet a rekonstruálni a párbeszédet helyett (Gósy 2001: 132). Igen fontos megállapítása ennek a fejezetnek, hogy a nyelvbotlások hatással lehetnek a nyelv rendszerének változására. Ha egy bizonyos tévesztés „egyre több ember beszédében válik egyre gyakoribbá, [...] ez normaváltást jelez" (89). Érdemes itt megjegyezni mindazonáltal azt is, hogy ugyanez a mechanizmus nem mindenkor nyelvbotlás hátterű, vö. pl. a homofónikus attrakció esetét a szolid 'mértéktartó' jelentésében a szelíd szemantikai jegyeinek ráértésével (köszönöm Szende Tamás szíves személyes közlését). A fejezet külön egységként tárgyalja két speciális előfordulását a lexémakeresési tévesztéseknek, a kétnyelvűség nyelvbotlásait és a tulajdonnevek felidézési nehézségeit. Az előbbi vonatkozásában az derül ki, hogy „a hasonló hangzású, de különböző nyelvekhez tartozó lexémák sem tárolódnak »külön fiokban«, hanem kölcsönösen felidéz(het)ik egymást" (90). „A tulajdonnevek a főneveken belül sajátos csoportot alkotnak" (91). Ezzel összhangban áll az a neurolingvisztikai megállapítás, hogy míg a köznevek a bal agyféltekében, a tulajdonnevek a jobb féltekében rögzülnek, kivéve saját nevünket, amely szintén baloldalt lokalizálható. Szemantikai szempontból pedig a tulajdonneveket utalási módjuk különíti el a köznevektől. A tulajdonneveknek bár van néhány szemantikai jegyük, nincs denotátumuk, így viszonyuk a referenseikhez nem is történhet denotáción keresztül, hiszen a referenshez nagyobbrészt olyan denotativ jegyeik is tartoznak, amely a tulajdonnévhez nem. így „A személyek nevének megjegyzésekor nehézséget okoz a név hangalakjának és a referált külső megjelenésének összekapcsolása" (92). A felidézésben pedig az okoz nehézséget, hogy míg „a köznevek esetében a vizuális reprezen-