Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

táció a konceptuális reprezentációhoz több láncszemen keresztül is kapcsolódik, személynevek esetében csak az ún. »szemelyazonossagi csomopont« szolgál a kapcsolat létrehozására. Az egyszeres kapcsolat szükségszerűen törékenyebb, mint a többszörös" (92). A tulajdonnevek téves felidézése mind a lemma-, mind a lexémakeresési fázisban megtörténhet. Az előbbi olyan tulajdonnevek esetében szokott előfordulni, amelyek köznévi eredetűek, így lehet pl. a Széles családnévből Keskeny (93). Úgy tűnik, a tulajdonneveknek a mentális lexikonban való elhelyezése komoly küzdelem a köznevekkel való kapcsolaton alapuló csoportosításért. A nem köznévi eredetű tulajdonnevek valamilyen szűkebb vagy tágabb szemantikai mezőbe próbálnak rendeződni. Ezért idézzük fel az egyik amerikai elnök neve helyett a másikét, vagy egy folyó nevéből (szintén tulajdonnév!) származó személynevet a másik folyó nevéből származó személynév helyett. Ha pedig a tulajdonnév keresése a lexéma szintjén halad téves irányban, akkor hangzásában hasonló név lesz az eredmény, mint Hofmann helyett Hoffer (93). Sőt vannak olyan tulajdonnév-előhívások is, amelyek egyszerre mutatnak tévesztést a lemma és a lexéma szintjén, mint pl. a Juhász vagy a Halász a Huszár helyett (94). A lemma- és a lexémakeresés közös hibája természetesen köznevek esetében is előfordul, és szóalakvegyülések, kontaminációk formájában felszíneződik. A tévesztésben érintett elemek gyakrabban hasonló, ritkábban erősen eltérő jelentésűek. Ezek a lemma szintjén egyszerre aktiválódnak, majd a lexéma szintjén kontaminálódnak, pl. alulspecifikált + specifikálatlan —> alulspecifikálatlan. Hasonlóan működik a jelenség a szóalak nagyságrendjét meghaladó közlésegységekben is: lehúzod a rolót + leteszed a lantot —> lehúzod a lantot. Ha valaki úgy tudja, hogy a türelem idegen szóval tolarencia, és közléseiben így is használja, továbbá az alakot jól formáknak tekinti, akkor téveszt ugyan, de nem követ el nyelvbotlást. Ha valaki véletlenül így ejti, de ezt az alakot nem tekinti jól formáknak, akkor nyelvbotlást követ el. Ezeknek a jelenségeknek a közös neve: malapropizmusok. Olyan téves lexémaelöhívások, „amelyek hangalakjukban nagyon hasonlítanak a kimondani szándékozott szóra, de referenciális-szemantikai kapcsolatban nem állnak vele" (94). Sőt, a nyelvboltásos malapropizmusoknál a téves realizáció mindig létező szó (pl. hermeneutikusan elzárták 'hermetikusan'), míg a tévesen elsajátított változat lehet nem-szó is (pl. dekkolázs 'dekoltázs'). Továbbá: a nyelvbotlásos malapropizmusban a célszó és a téves alak soha „nem léphet fel azonos szövegkörnyezetben", mint pl. a denotáció és a detonáció. A hangalakbeli hasonlóság és a gyakoriság erős befolyásoló tényezője a nyelvbotlásos malapropizmusok létrejöttének. Ha egy nyelv lexikonjában egy szónak több, fonológiai felépítésében hasonló „társa" van, mint pl. invitál, indukál, vindikál, implikál, inspirál (ezt nevezik sűrű szomszédságnak), ráadásul gyakori előfordulású is, akkor kevésbé védett a