Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

az együttműködés hatását a közlésre. 4. „A beszédprodukció folyamata a konceptustól a hangzó beszédig" (70-82) című fejezet a beszédprodukció biológiai alapjait, valamint ezek kutatási eljárásait, a különféle képalkotó és neurofiziológiai eljárásokat veszi sorra, majd a beszédprodukció során történő agyi tevékenységről mutat be kutatási eredményeket nem hallgatva el, hogy „Sem holnap, sem holnapután, de talán még sokkal hosszabb idő után sem fogjuk tudni pontosan, »hogyan működik az agy«, a működés mesterséges utánzásától, modellálásától pedig még távolabb vagyunk" (70). Részletesen kidolgozott alfejezetek tárgyalják a mentális lexikon felépítésének legelfogadottabb modelljét, egyenként végigvezetve az olvasót a szerkezet minden egyes szintjén. A nem neurolingvisztikával foglalkozó szakember számára talán a legérdekesebb annak, az agykutatatás utóbbi évtizedeinek hatására szinte közhellyé váló ismeretnek az árnyalása, hogy a beszédprodukció abszolút domináns agyterülete a bal félteke. Noha már vagy fél évszázada vannak kutatási eredmények arról, hogy a jobb félteke, sőt egyes, kéreg alatti területek is meghatározó szerepet játszanak a nyelvi tevékenységben, ezek funkciójának pontosabb feltérképezése már a 21. század eredménye. Úgy tűnik, a neurológiai kutatások alátámasztják a beszédprodukció-modellek legfőbb kategóriáinak heurisztikus értékét: „Más agyterülethez tartoznak a szótárhoz kapcsolódó reprezentációs és a grammatikai modul. »A lexikon a deklaratív memóriarendszernek a része, amely a temporális-parietális/mediális agyterületnek [...] a működéséhez kötött, viszont a nyelvtani szabályokat a frontális területekhez [...] és a basalis ganglionokhoz kapcsolódó procedurális memóriarendszer müködteti«" (72). A mentális lexikon terén már finomabb distinkciók is felvethetök, mint például: „a cselekvést és a tárgyakat jelentő szavak előhívása az agyban más-más neurológiai rendszereket érint" (72), az elhelyezkedés pedig „nem grammatikailag [...], hanem szemantikailag vezérelt" (72). A szó szemantikai-szintaktikai jegyei és a hangalakja valószínűleg szintén nem azonos helyen tárolódnak. A beszédprodukcióban szerepet játszó egyik fő ismeretrendszert, a deklaratív jellegű mentális lexikont három emlékezeti mechanizmushoz kötik a kutatások: „a szavak jelentését leképező fogalmi reprezentációk szintjét, a szó szintaktikai tulajdonságait tartalmazó lemmaszintet, és a szóalakok szintjét, ahol a szavak fonológiai és morfológiai információi raktározódnak [...] Mentális lexikonnak e három szint strukturáltan kódolt információinak összességét nevezzük" (73). Alapjául egy „általános szemantikai-konceptuális rendszer" (73) szolgál, amelynek alapegysége a konceptus. A konceptusok pedig „végső soron az emberi észlelést, érzékelést, gondolkodást jellemzik" (73). A konceptus szintjét a jól bevált csomóponthálózattal szokás ábrázolni. Ez pedig azt törekszik modellálni, hogy ,,[a] mentális lexikonon belül az elemek sok, egymástól különböző