Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

asszociációs pályán állnak egymással kölcsönös felidézhetőségi kapcsolatban" (74). A kölcsönös felidézhetöség maga is bonyolult rendszer: „a mentális lexikon konnekciós hálózatként működik, ahol egy-egy csomópont aktiválása vele kapcsolatban álló sok más csomópontot is »felebreszt«; még [...] látszólag távoli asszociációs kapcsolatban levő elemek is kölcsönösen aktiválják egymást" (74). A beszédprodukcióhoz vezető út első szakasza a konceptuális lexikonban van, s csak kis mértékben nyelvi jellegű. A második szakasz már teljesen nyelvi, sőt egyedi nyelvi, s időben is elkülönül benne a lexikai egység előhívásának szemantikai-szintaktikai, illetőleg fonológiai aspektusa. Az előbbit a lemma, az utóbbit a lexéma terminussal illetik, s a két egység előhívása között mintegy „40 msec-nyi idő telik el" (75). A következő szakaszban a morfológiai és fonológiai elemek elfoglalják helyüket a közlés tervezett linearitásában, illetőleg megtörténnek a szintaktikai-morfológiai-fonológiai egyeztetések, valamint végbemennek a posztlexikális szabályok. Az utolsó szakasz a közlés hangzó implementációja. 5. „A tervezési szintek üzemzavarai: a nyelvbotlások" című fejezet (83-109) a mentális lexikon modelljének egyes szakaszaihoz köti a tévesztéseket. Sorra veszi a lemmák, majd a lexémák előhívásai zavaraiból adódó nyelvbotlásokat, illetőleg a sorbarendezés téves műveleteit. Ez utóbbi két szakasz üzemzavarainak egyfajta tipológiáját is megadja, külön figyelmet fordítva a tagmondat határain belül és az azon kívül létrejövő tévesztések megkülönböztetésére. Kétségtelenül ez a kötetnek az olvasót leginkább magával ragadó része. A szigorú rendszerezésbe organikusan illeszkedő, a szerző saját gyűjtéséből származó, igen találó példák invenciózus értelmezései, létrejöttük megfejtései teszik a fejezetet ellenállhatatlanul izgalmassá, az olvasó pedig örömmel feledkezik bele a titkok feltárásának kalandjaiba. Érdemes figyelnünk a részletekre. Ha a lemma előhívása során történik tévesztés, akkor szemantikai vagy szerkezeti anomáliák bukkanhatnak fel a közlésben. Bár maga a lemma modalitásfüggetlen kategória, a tévesztés nyelvi megnyilvánulása jellegzetes szemantikai kapcsolatot mutat a célszó és a téves alak között: szinonímia, antonímia, metonímia vagy alá-/fölérendeltségi viszonyban állhatnak. Ezek a kategóriák lényegében az emberi ismeretrendszer asszociatív hálózatának kapcsolattípusaira utalnak. Vannak egymással univerzálisan, kultúrafüggőén vagy éppen idioszinkratikusan kapcsolatban álló elemei vagy csomópontjai a hálózatnak. Huszár Ágnestói azt is megtudhatjuk, hogy „a mentális lexikonban való keresés szempontjából a lexikográfiában használt szinonima- és antonimakategóriáknál jóval tágabb körűt kell alkalmaznunk" (84). Például míg a lexikográfiában a szinonimák összes denotativ jegyének meg kell egyezniük, addig a beszédtévesztésekben elegendő annyi, hogy a szándékozott és a realizált alaknak egy vagy több közös szemantikai jegye legyen. Ez leíró szempontból elegendő is, de a példák