Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

nem jelent többet, mint kétirányú szerialitást, de már ennyi is kezelhetővé tette a visszacsatolás hatásait, a korrekciót, sőt újabb nyelvbotlástípusok modellálálását. Ezekből az előzményekből bontakoznak ki a párhuzamos feldolgozású, interaktív modellek. Ezek a modellek a beszédfeldolgozás rendkívüli gyorsaságát a feldolgozó szintek párhuzamos vagy csaknem párhuzamos, egymással kooperációban folyó működésének tulajdonítják, szemben a szerkezetközpontú moduláris hipotézisekkel. Az utóbbiak ugyanis az önálló, egymástól független működésű feldolgozó egységek eredményeinek összegzését egy külön állomásra teszik. A konnekcionista modellek bizonyos mértékig integrálják az előbbieket: azonos idejű, párhuzamos feldolgozást végző egységek hálózatát teszik fel az eredményeket integráló szakasz nélkül. Az egyidejű feldolgozás folyamatos információcseréje a feldolgozó szintek között elegánsan értelmez számos nyelvbotlástípust az ún. „átbeszélés" műveletével (61). Az átbeszélés lényege az, hogy a teljes feldolgozórendszer közös összetevőkkel (jegyekkel) dolgozik, s a feldolgozott egység az elemek sajátos mintázatát alkotja. Ha ugyanakkor egy másik feldolgozott egység is használja ugyanezeket a jegyeket, akkor a két minta átfedésbe kerül. A kognitív irányzat beszédprodukciós modelljei közül talán az aktivációterjedéses modellek aratták a leginkább átütő sikert, elsősorban átfogó érvényességű tanuláselméleti megalapozásuk okán. Két fő kategóriájuk, a deklaratív és a procedurális tudás minden rendszertípusú tanulási folyamatban és végeredményben jelen van. Huszár Ágnes a Deli-féle modell alapján mutatja be az aktivációterjedéses beszédprokukció koncepcióját, „mert ennek feltételezett működését támasztja alá a leggondosabban kidolgozott kísérletsor" (63). Hasonlóan a párhuzamos feldolgozású modellekhez, itt is eltérő nyelvi szinteken történik a beszédtervezés, és a szintek sajátos módon együtt is működnek. Másfelől pedig a teljes hálózat közös összetevő-állományból dolgozik. Az információ előhívása, feldolgozása azonos időben történik azon a módon, hogy például egy adott fonológiai jegy aktiválja (vagyis lehetséges feldolgozási eredményként készenlétbe állítja) az összes, őt tartalmazó szegmentumot, az összes ilyen szegmentum az összes, őt tartalmazó morfémát stb. A feldolgozás előrehaladtával szűkül a lehetséges megoldások köre, vagyis a feleslegessé váló aktivációk kioltódnak. A fejezetrészt Huszár Ágnes a moduláris és a párhuzamos feldolgozású modellek összehasonlító elemzésével zárja, megfogalmazván azok heurisztikus értékét és kritikáját is. Azután további két, kisebb hatású beszédprodukciós modelltípust is bemutat. A szociális modellek legfőbb újdonsága, hogy a generatív szemlélet magányos beszélőjének (akinek egyetlen tevékenysége a beszéd) elvétől élesen eltér az a mozzanat, hogy figyelembe veszi a beszéd cselekvés jellegű, valamint társas apsektusait. A Herrmann-féle rendszerszabályozó modell éppen ezt helyezi koncepciója központjába, vagyis a kommunikációs helyzet és