Nyelvtudományi Közlemények 105. kötet (2008)

Vitafórum - Szépe Judit: Rövidzárlat és kisiklások a nyelvi realizáció szintjei között (Huszár Ágnes : A gondolattól a szóig : A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében) (Short circuit and derailments between the levels oflinguistic realisation) 312

den szerkezetismétlö és -átrendező müvelet létrehozta nyelvbotlásra igaz, hogy a leginkább érintett pozíció a szomszédos szóalakok azonos, főként azonosan prominens szótagja. Ezekben a pozíciókban mintegy kétszer annyi előfordulás regisztrálható, mint az összes többiben (Szépe 2006). Berg háromdimenziós rasztere (21) megint az érintett nyelvi elem besorolási nehézségét veti fel. A fonémakapcsolat és a fonémasor egybeeshet a szótaggal, a szótag a morfémával, a morféma pedig az egyszerű szóval. Ráadásul talán nincs is szükség ezeknek a fonológiai szintű szekvenciáknak az alkalmazására. Nemcsak azért, mert a fonémakapcsolat és a fonémasor aligha tekinthető nyelvi elemnek, hanem mert talán megkockáztatható egy másik lehetőség is. Ha megnézzük a szerkezetismétlésben, illetőleg -átrendezésben az érintett szegmentumok szekvenciális pozícióját, igen ritka, hogy ne legyen közöttük szótagpozíciók szerinti érintettség: legalább 90%-ban azonos szótagpozíciók érintettek (Szépe 2006). Ha a különféle nyelvekből nyert adatok értelmezése lehet is tudományos viták tárgya, abban nincs nézeteltérés a szakirodalomban, hogy nyelvbotlásadatokra megfigyeléssel (gyűjtéssel) és kísérlettel lehet szert tenni. A kötet metodológiai alfejezete részletesen bemutatja az alkalmazott módszereket, azok előnyeit, hátrányait, valamint megbízhatóságukat. A gyűjtés abban tér el a kísérlettől, hogy az előbbi számba veszi a spontán módon, vagyis a vizsgáló beavatkozása nélkül létrejött adatokat, az utóbbi pedig arra törekszik, hogy feladathelyzetben, „a körülmények szisztematikus megváltoztatása" révén provokáljon adatokat. Ez utóbbiak legfőbb előnye az ellenőrizhetőség, továbbá az, hogy „a való életben nagyon ritkán előforduló nyelvi adatok is létrehozhatók" (27). A gyűjtés ezzel szemben minél nagyobb korpusz előállítására törekszik, amelyből statisztikai számításokkal típusokat, előfordulási gyakoriságokat és egyéb empirikus mutatókat lehet feltárni. Ezek alapján pedig hipotézisek fogalmazhatók meg - lehetségesen egy következő vizsgálati fázis, az ellenőrzött kísérlet számára. A korábban már említett két gyűjtési eljárás, a gyakoribb on-line és a ritkább off-line módszer eltérő előnyökkel és relevanciával bír. Az előbbi előnye, hogy „az adatállományba kerülhetnek olyan, az élőbeszédben ritkán előforduló, de a beszédprodukció lefolyásának módja szempontjából roppant tanulságos nyelvbotlások, mint pl. a szóösszeolvadások" (25). Relevanciája pedig az előfordulás típusaira vonatkozik. Az о f f -1 i n e korpuszok előnye az eredménynek a méréstől való függetlensége, relevanciája pedig „szövegbeli előfordulási gyakoriságról" (26) ad számot. Vagyis „mindhárom korpuszgyűjtési módnak [...] megvan tehát a létjogosultsága, a belőlük levonható következtetések azonban a mentális lexikon működésének más-más szegmensére vetnek fényt" (29). A nyelvbotláskutatások egyik legizgalmasabb és legnagyobb hozamot ígérő kérdése a jósolhatóság. Ezt az aspektust mutatja be a „Megjósolhatók-e a nyelv-